Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZERB HADERŐK BOSZNIAI HADMŰVELETEI 1995

 

 

 
1995

 
 

Pauk

 
Operacija "Pauk"
 
 
A Bihac-i térség /Cazinska krajina/ muszlim –bosnyák SDA politikai erőiből és későbbi katonai ARBIH erői közül kivált és önálló szakadár félkatonai szervezetet hozott létre Šamarica faluban , Velika Kladusa-i központtal , Fikreta Abdić szakadár vezér. Célja volt a Bihac-i enklavéból kiszakítani saját irányítású Nyugat-Boszniai Önálló Autonómiáját (APZP).
Ennek érdekében szövetkezett a szerbekkel ,akik biztosították félkatonai milicijájának területi birtoklását, támogatva őket szerb miliciákkal. Ez kölcsönösen működött ,hiszen Abdic olaj /üzemanyag/ ,fegyver ,muníció, a katonai emberanyag és fegyver készletét a szerbek támogatására fordította. Mindezen ügyletek készpénzért . Abdić Horvátországból üzemanyagot vásárolt fel,és egy részét eladta Szerbiának, akik cserébe fegyvert és lőszert adtak Abdic-nak ,aki egységeivel felvette a harcot a muszlim-bosnyák ARBIH hű erőkkel szemben.
 
Abdic katonai és pénzügyi ügyleteivel kapcsolódott a szerbekhez . A szerb boszniai Srpska Repulika és horvátországi krajinai Republika Srpska Krajina vezérei fegyverkereskedelmi ügyeleteikkel támogatták Abdic-ot, aki szembefordult a muszlim-bosnyák vezetéssel és felvette a harcot a Bihac-i területeken lévő 5.ARBIH Atif Dudakovic vezette muszlim-bosnyák erőkkel szemben.
Ezzel a VRS és a VRSK kevesebb energiát fordított a Bihac-i területen lévő ARBIH erőkre ,hiszen Abdic szakadár erői mint szövetséges erők rendszeresen harcban voltak az ARBIH 5. hadtestével, azok csapataival. A VRS erőit lekötötte a Posavina-i és Sarajevo környéki harcok, míg a horvátországi VRSK több fronton is kellett ,hogy tartsa állásait.
 
A szerb anyaállam Slobodan Milošević tudtával speciálisan képzett milicista gárdákkal támogatta és képezte a szakadárokat ,ilyen volt a "Crrvenih beretki(vörös beret)" egysége. Tulajdonképpen nem formális szolgálati egysége volt a szerbiai rendőrségnek. A hadvezetés székhelye Velike Kladuša. A katonai törzs irányítója   Jovica Stanišić volt. A szerb vezérkar saját Szerbiából érkezett támogató miliciái parancsnokának a helyi szerb Franko Simatović ( Frenki) bízta meg ,mint  S. Milošević bizalmasát. Bár Zeljko Raznatovic Arkan számított a szerb vezetés jobb kezének, de ő nem vállalta ,mert nem szerette a bosnyákokat . Ennek ellenére a térségben rendszeresen feltűntek Arkan „Tigrisei” ,akik a horvátországi bánságban ténykedtek. A szerb vezérkar a térség katonai parancsnokaként kinevezte general Mile Novaković –ot a VRSK vezetőjét.
 
A szerb erőkkel támogatott Abdic szakadárjai célul tűzték ki a Cazinska krajina területi ellenőrzését , a muszlim-bosnyák 5. ARBIH hadtestének felszámolását , Bihac és környékének elfoglalása.
 
 
A Abdic irányította APZB (Autonomija Pokraja Zapadna Bosnija) 1993.októbere és 1994. augusztusa között működött. 1994. nyarán Dudaković vezette 5.ARBIH elfoglalta Velika Kladuša-t, a "Sloboda 94" hadművelet során.
 
Velika Kladuša visszaszerzése érdekében ,hogy ismét  Abdić csapatai ellenőrizhessék a város környékét , Jovica Stanišić parancsnoklatával átfogó hadműveletbe kezdtek „Pauk” néven.A Vörös Beret egység támogatójaként megjelent a térségben Miloradu Ulemeka (Legija) vezette gárda egy része , mely fő támaszpontja a horvátországi bánságban lévő Petrova Gora hegységben volt. A speciális szerb miliciák katonai feladatainak támogatására rendelkeztek Gazele - MI-8 helikopterrel. Három főbb taktikai csoport (TG)ellenőrizte a hadműveleti vonalakat . A TG-1 Abdic vezette szakadárokból állt ,TG- 2 Legija gárdáiból ,akinek a kódneve (Kobac)volt, a TG-3 a „Crveni beretki“ egység őrnagya Rajo Božović vezette egység alkotta. Bihać-nál 1994-ben a „Crveni beretki“ egység elvesztette fő logisztikai parancsnokát Radoslav Kostić (Kole).
 
 
1995.évek kezdetén a Vojska Republika Srpska főparancsnoka genaral Ratko Mladić a térségbe irányította saját tiszti törzséből general Manojlo Milovanović parancsnokot ,aki átvette az irányítást Mile Novaković –tól(VRSK)és a továbbiakban ő irányította a "Pauk" műveletet. Milovanovic véleménye szerint Jovica Stanišić rendőr és ezért nem értett a katonai műveletekhez ,csak a rendfenntartóhoz. Ezen kijelentése egyértelmű célzás volt a műveteket irányító Jovica Stanišić számára .
 
 
Fikret Abdić egységeit támogató szerb erők Simatović és Stanišić irányításával , Arkan"Tigrova"-tól a "Pantera" egységen át ,Ljubiše Savića Mauzera parancsnok, "Škorpiona"-egységekig a harci tevékenységek mellett jelentős „magán” üzletetekkel egészítették ki vagyoni hátterűket..
 
Akkoriban a szerb miliciák anyagi haszonszerzés végett képesek voltak üzletelni az ARBiH 5. hadtestével is. Dudakovic vezette muszlim erőknek német valutáért adtak át lőszert és fegyvereket. Dudakovic-ék pedig a Sarajevo-ból érkező harci anyagi támogatásból fizettek
 
 
A "Pauk" akció 1995. évben elkezdődött . Keleti zónában a Bihác-i „zsebben” súlyos harcokat vívott a ARBiH 5. hadteste Dudakovic vezetésével a Republika Srpska hadtestével, melyet Milovanović vezetett.
A harcok során General Dudaković jelentése alapján bizonyos időszakban lőszerhiány jelentkezett az 5.ARBiH erőinél. Néhány nappal később azonban pótlódott a hiány és folytatták a heves harcokat a RS erőivel szemben. Milovanović számára érdeklődés mutatkozott a munícióhiány megoldása felől ,ezért kapcsolatba lépett Dudakovic-val.Kérdése a szerb parancsnoknak egyértelmű volt , mely során arról érdeklődött Dudakovic-tól ,hogy mégis honnan tudta pótolni a hiányt. Dudakovic válasza "Prodali mi tvoji Srbi." –a te szerbjeidtől vásároltuk- rámutatott az Abdic és őt támogató szerb miliciák kétes üzleteire , mely a vagyoni haszonszerzés végett kihasználta a háborús helyzet lehetőségeit. Az ügyletek egészen 1995. augusztusig tartottak ,mikor is a horvátok Oluja hadművelettel visszaszerezték Kninska Krajina-t.
 
 

Plamen-95

 
A boszniai szerb erők (VRS) hadművelete ,a boszniai horvát katonai erők (HVO) által ellenőrzött „”Orašje –i zseb”” elfoglalásáért.
 
Az „”Orašje –i zseb”” . Ezen terület ,melyet csak „zseb”néven illettek , beszögelése miatt ,tulajdonképpen maga Orašje járás horvátok lakta részét foglalta magába. A járást zömében horvátok lakják és lakták. Szerb települések inkább Donji Zabar, Loncari, Covic Polja ,Lepnica települések. Az anyaállamtól, Horvátországtól a Száva folyó választja el a járást, mely stratégiai fontossággal bírt. Az összeköttetést az Orašje -i híd biztosította, amíg fel nem robbantották.
 
1992-ben ,mikor kirobban a háború Boszniában , Poszavinában a helyi erők megszervezték önálló védelmi csoportjaikat. A települések nemzetiségi összetételük függvényében alakították ki saját védelmi erőiket . Kezdetben a horvátok- szövetségben azon helyi muszlim csoportokkal, ahol kisebbségben laktak muszlim-bosnyákok- sikeresen vonták ellenőrzés alá Poszavina jelentős részét ,közte Orašje ,Odzak, Bosanski Samac, Derventa, Modrica…. járásokat. A járásokban lakó szerb nemzetiségüket alkotta fegyveres önvédelmi csoportok a JNA Jugoszláv Néphadsereg és Szerbiából érkezett zsoldosok támogatását élvezve gyorsan talpra álltak, és vették fel a harcot a horvát és muszlim önvédelmi csoportokkal.
 
A horvát és kisebb muszlim csoportok rosszul képzett és technikailag rosszul felfegyverzett védelmi csoportjai hamarosan nemcsak a helyi szerb önkéntes csoportokkal, hanem az őket támogató JNA erőkkel álltak szemben. 
A JNA a „Koridor92” hadművelet keretén belül hamarosan visszafoglalta B.Samac, Odzak, Derventa, Modrica .. járásokat . Kivételt képezett Orašje járás, melynek nagyobb területét a JNA nem tudta elfoglalni. A járás szerbek lakta települései bár szerb kontrol alá kerültek ,de a horvát lakta települések nem. Ezen horvátok ellenőrizte terület „zseb” egészen a háború végéig horvát kézen maradt.
1992-ben a horvátok a járás és elsősorban maga a járásközpont Orašje megvédése érdekében erős védelmi zónát építettek ki, bunkerokkal, védelmi állásokkal, aknamezőkkel biztosítva.
 
A Horvátországban látva a boszniai poszavinai veszteséget a Horvát Hadsereg sürgette a beavatkozást, mely során horvátországi erőket akartak a boszniai poszavinai horvát erők megsegítésére küldeni. Ennek ellent mondott a horvátországi politikai elit. Így támogatás hiányába Poszavinában jelentős területi vesztség mellett jelentős emberáldozatokat is követelt a sikere JNA offenzíva.
 
Későbbiekben a Horvát Hadsereg (HV) konszenzusra jutott a politikai vezetéssel és az anyaország területéről (Zupanja) tüzérségi támogatást nyújtott a HVO erőknek Orašje –i zseb megtartása érdekében. A „zseb” erővonalai tulajdonképpen 1992-től a háború végéig nem változtak.
 
 
1995. májusában a HV erők rövid idő leforgása alatt sikeresen végrehajtották a „Bljesak” hadműveletet, mely során a szlavóniai szerb erőket kiverték a nyugat-szlavóniai Psunj hegység, Okucani település , környékéről. Ezzel Szlavónia nyugati része teljesen
 
felszabadult a szerb kontrol alól. A szerb erők átkeltek a Száván Bosanski Gradiska városnál és boszniai erőikhez csatlakoztak. A súlyos vereséget a szerbek nem nyelték le és visszavágóra készültek.
A boszniai szerb erők az Orašje-i zseb elfoglalását tűzték ki célul.
 
 
A szerb művelet a „Plamen-95” (Láng) nevet kapta, melyet a horvátok „Osveta” (Bosszú) kódnéven neveztek el. A szerbek nemcsak maga a „zseb” elfoglalását, de a Horvátországba történő betörést is kitűzték feladatként.
 
 
Momir Talic a VRS 1. Krajina hadtestparancsnoka kinevezte a művelet parancsnokának az 5. taktikai csoport parancsnokát Dragoslav Djukic-ot.Ezen tervet maga Ratko Mladic tábornok is támogatta ,a VRS főparancsnoka. Djukic erői tartották a HVO-val szemben a frontzónát az Orašje-i „zseb „ frontvonalán.
A műveletre a szerbek 6000 fős erőt vontak össze gyalogos és könnyű gépesített erőkből. Djukic a támadáshoz kapott 2000 fős képzett „elit” katonát az 1. Krajina hadtestből. További tüzérségi támogatást kapott az 1. páncélos brigádtól és tüzér erőktől. 
 
Az Orašje-i központú HVO 4. gárdista brigád ( sinovi Posavine) és helyi honvéd erők (106 br.,201.br. 202.br. ) közel 6000 fős erők , Djuro Matuzovic parancsnok vezetésével, ellenőrizték a körzetet. Erős védelmi vonalat alakítottak ki, védelmi bázisokkal, bunkerekkel, aknamezővel fedezékekkel biztosítva. A HVO morálisan és technikailag is felkészült a szerb támadás elhárítására, nem beszélve arról hogy a HV tüzérségi –rakétás támogatása is ott volt.
 
1995. május 5. A nyugat-szlavóniai vereség után a VRS tüzérségi támadást intézett az Orašje –i „zseb” horvát vonalaira.
 
A VRS a hadműveletet május 5-én kezdte meg erős tüzérségi támadással. A tüzérségi előkészítést a gyalogos erők Ostra Luka területi támadásaival folytatódott, melyet a horvát védelmi erők visszavertek. Ezt követően a VRS 1. hadtest négy napig szüneteltette támadásait. Május 10-én a szerbek Luna –M (NATO jelz: Frog-7) rakéták kilövésével folytatta az akciót ,valamint új stratégia alapján három főbb irányon gyalogos támadást indított a horvát „enklávé” ellen. A szerbek a támadást az enklávé központi ,deli szektorára koncentrálták, Orašje és Vidovica irányába. A szerb támadás második fázisában már az északi irányra ,Grebnice felé koncentrálták, de a HVO erők a HV támogatásával ,visszaverték a szerb offenzívát. A szerbek nem tágítottak és legalább hét újabb támadást intéztek a horvát vonalak ellen. A legintenzívebb támadást május 14-15.én hajtották végre, mely során tüzérségükkel és harckocsizó erőikkel lőtték a horvát területet. A szerb tüzérség „Luna”és „Volkov” rakétákat is bevetett . Az UN erők 2000-5000 detonációt számoltak össze a támadás során,. Melyet a szerb tüzérség és harckocsizó erők hajtottak végre.  
A szerbeknek majdnem sikerült Vidovice –nél áttörni a horvát védelmet, de a horvátok ( HVO 4. gárdista brigád és 160 Honvéd Ezred) visszaverték a támadást, visszatolva a szerbeket a kiindulási tűzvonalukra.
A szerbek , VRS a továbbiakban sem tudta áttörni a horvát védelmet ,így kudarcot vallott offenzívát június 10-én befejezték.
 
 

Spržena zemlja

 
1995.június 15-én a szerbek és a szakadár muszlim APZB erői „Spržena zemlja (Felperzselt föld)” elnevezésű művelettel a végső csapásra készülnek .
A boszniai szerb hadsereg VRS Bihac-tól délre ,Ripac- Grabez plató- Bos. Krupa vonalon indította el a támadást, a horvátországi szerb hadsereg erői SVK a Plješevica helység felől , Fikret Abdic vezette szerb barát szakadár muszlim APZB erők pedig észak felől . A művelet célja szétzúzni a bosnyák/muszlim hadsereg ARBiH  5. hadtest erőit  és elfoglalni a Bihac enklávét.
A műveletet július 19-én kezdték meg. A művelet legaktívabb szakasza július 19-25.közt folyt. Északi irányból az APZB szakadárok közelítettek Cazin felé. A szerbek az összes személyi ,technikai állományt bevetették . Július 23-án a VRS megkezdte Bihać támadását. A szerb offenzívát gyengítette viszont a horvátok 1995. július 28-30. közti „Ljeto 95 „
Hadművelete , mely során a HVO és HR elfoglalta Glamoč és Grahovo városokat és körzetet.. Tízezer szerb menekült hagyja el a térséget.
Fikret Abdić hű szakadárok , szerb OG Pauk erőivel támadott Cazin felé és elfoglalta egy részét a Bihac-i enklávé északi részének. A SVK erői az APZB erőivel július 21-én elfoglalják Sturlic települést, 25-én Trzacki Rastel és Izacic településeket. Az SVK és APZB erők közel 5km. megközelítették Cazin várost.
A VRS Bihać várost támadta dél felől VRSK (SVK) erői nyugat felől támadtak . A műveletnek az augusztus 04-én elindított „Oluja” offenzíva Horvát Hadsereg hadművelete vetett véget.

 
 

Mač 95

 
 
1995.július 19 és 25/26 közti időszakban horvátországi szerb Vojska Spska Krajina (VRSK) és a boszniai szerb Vojska Republika Spska (VRS) haderői  közös offenzívába kezdtek ,mely során a boszniai bosnyák/muszlim hadsereg (ARBiH) 5. Bihac –i hadteste által ellenőrzött ,úgynevezett „Bihácsi zseb” területet támadták meg. A művelet általános elnevezése a  "Mač'95 (Kard)".
 
 
A szerb hadművelet katonai kódja "Stit '95 (Pajzs)" volt. Bosznia Bihac –i szeglete ,észak-nyugati része jórészt muszlimok lakták.
Bihac városban és környékén lévő muszlim/bosnyák településeken megalakult a Boszniai hadsereg ARBiH 5. számú hadteste .Sikeresen foglaltál el a JNA Bihac-i és környéki objektumait és 1992—től folyamatos sikereket elérve (Grmec /Slobodni Tigar 94-hadművelet) több kisebb- nagyobb művelet során kiszélesítették védelmi zónájukat bosnyákok. A 5.- hadtest teljesen elszigetelődött a ARBiH többi hadtesteitől, hiszen az álltaluk ellenőrzött „Bihácsi zsebet” a szerb VRSK és a VRS hadereje zárta körül.
A Bihácsi zseb északi részét az un. Nyugat Boszniai Enklávét a szakadár szerb barát Fikret Abdic milicijái ellenőrizték ,Velika Kladusa településen lévő bázishelyükről. 1995-re a front megszilárdul a térségben, de a szerbek eltökélt célja felszámolni a bosnyák 5. hadtestet. Ennek érdekében több kisebb –nagyobb akciókkal támadják a bosnyákokat ,ilyen volt a Mac95.
 
A szerb résztvevő erők a támadás megkezdése előtt egyeztették a koordinálták a végrehajtás formáját. Jó elgondolás volt a hadművelet ,de kivitelezése siralmas volt és össze vissza volt zavarva. Teljes kudarc mellett július 26/27 a horvátok ráadásul megkezdték és sikeresen zárták a Ljeto95 offenzívájukat, mely nagy hatást gyakorolt a későbbiekben a szerb katonai morálra és tevékenységre.
 
Az igazi harci összetűzések ,cselekmények 26-án indultak meg. A szerbek összes egységei kissé hanyagul álltak a művelethez , köszönhetőleg a parancsnoki vezetésnek. A támadás során a general Mila Novakovic vezette csoport ,néhány további tiszttel úgy határozott, hogy a támadás után két órával beszüntette a műveletet.
 
Több taktikai probléma is adódott a művelet során.
 
A Lika-i csoport „Grupa iz Like”, general Milorad Stupar vezetésével jó ütemezett tüzérségi támadást intézett. A tüzérségi elővetetés után az egységek vártak a további opstrukciókra a támadás továbbfolytatásához. Az egyes és kettes taktikai csoportok viszont nem lettek elindítva . A 101 milicija harci tevékenysége a műveletben inkább hátráltatta a csapatokat mint hogy a művelet elősegítésére törekedtek volna. Ez elsősorban a parancsnoki irányítás összezavartsága okozta. A kialakult fejetlenség ellenére egyes taktikai csoportok megkezdték az offenzívát.
 
A késő délutáni órákban a három és négy számú taktikai erők megindultak .Megszállták Bugari település és környékét .A továbbiakban ahelyett ,hogy elfordultak volna Grahovo felé, ezáltal megpróbálták volna megakadályozni ,hogy a HV ,Horvát Hadsereg elfoglalja a stratégiailag fontos pontokat Grahovo-nál, a szerbek 3./4. taktikai csoportjai Bihac felé indultak meg. Ezzel a hibával hozzájárultak a B.Grahovo felé nyomuló horvát erőknek az un.
akadálymentes és gyors előretöréséhez.

 
A Krajina-i Szerb Hadsereg a továbbiakban a végső védelemre készítette elő csapatait ,melyet a "Pauka (Pókok) " elnevezésű egységbe tömörítettek,szerveztek. A Lika-i ,Kordun-i,Banijska-i haderőkből megindítottak közel ezer katonát Cazinska krajina térség felé., ahol a ARBiH 5. hadrendjének egységei állomásoztak. A szerbek folyamatosan támadták a térséget. Céljuk volt a Bihac-i muszlim/bosnyák enklávé szétzúzása és a terület ellenőrzése.
 
 
Erre vonatkozólag műveleteiket már 1995. márciusában megkezdték ,akkor a Kordun-i Hadosztályuk közel 2.000 katona és önkéntes vett részt a harcokban. Legkevesebb 50 ember halt meg vagy sebesült meg a csaták során. A Bánsági Hadosztály száma meghaladta a 8.000 főt, katonák és helyi önkéntesek. A csatákban közülük közel 130 fős halt és sebesült meg .
 
A VRSK harci műveletei az 5.ARBiH erejével szemben nem hozta meg a várt eredményeket , jelentős számú szerb erőket kötött le és vont el a horvátországi frontokról. Az átcsoportosítások folyamatai és a parancsnoki irányítás hiányosságai negatívan hatottak a VRSK harci moráljára és szervezett hadi tevékenységükre. A balul elsült harci összecsapások és eredménytelen hadműveletek , a horvátok és muszlin erők sikerei és erős ellenállása egyre jobban rombolta a szerb harci morált, mely a dezertálások megszaporodásához és a koordinálatlan , szervezetlen műveleti egységek önállósulásához vezetett.
Több helyen a katonai parancsnokságok helyett a rendőri miliciák parancsnokságai vették át az irányítást.
A „Mac” műveletet követően a horvátok befejezték sikerrel a Ljeto95 és az Oluja hadműveleteiket. Teljesen szétzúzták a VRSK területi erői ,melyek jó része a VRS boszniai területeire menekültek át .
Egyesülve a szétkergetett VRSK erői a VRS erőivel ,és készültek a horvát és bosnyák műveletek további folytatásának megakadályozására, eredménytelenül.
 
 
Krivaja 95 és Stupcacina 95
 
 
 
 
Operations Krivaja 95 és Stupčanica 95 (Операције Криваја 95 , Ступчаница 95) kódnévvel illetett katonai műveleteit a Boszniai Szerb Hadsereg /Vojska Republika Srpska (VRS) 1995. július 6-11 . valamint július 14-29. közti időszakban hajtotta végre. A művelet során a VRS átfogó offenzívát indított a boszniai muszlim hadsereg Armija Republika BiH (ARBiH) Srebrenica-i és Zepa-i enklávéi ellen, melyek UNPA zónát képeztek, az az ENSZ /UN védelem alatt álltak.
 
A katonai műveleteket a VRS főparancsnoka Ratko Mladic tábornok irányította . A katonai akciót a szerbek azzal indokolták ,hogy a két elszigetelt muszlim enklávéban több mint 10 000 muszlim fegyveres tartózkodik, és folyamatos támadást intéznek az UNPA körzetekből a VRS erők ellen.
 
A VRS erők 1992. decemberétől kezdték meg a Drina mente megszállását. Zvornik várost és térségét a tavasz folyamán foglalták el. A továbbiakban folyamatosan vették birtokba Majevica hegység déli részét, Javornik ,Javor , Devetak hegységet , Birac tájegységet ,a Sarajevo –Sokolac –Han Pijesak- Vlasenica –Sokovici –Zvornik főútvonalat , a Drina folyó mentét Zvornik -Bratunac – Visegrad vonalon .
A muszlim ARBiH erők Zvornik-i , Srebrenica-i ,Zepa-i egységeiket a muszlim lakosú területekre összpontosították .Így ezen muszlim erők Kamenica ,Cerska, Potocari, Srebrenica és Zepa régiókat vonták ellenőrzés alá, egyfajta szigetet „ muszlim enklávét „ alkotva ,. A VRS erők ezen muszlim erőket teljesen körbe vették , elszakítva a Kalesija –Kladanj-Olovo   vonalon húzódó bosnyák/muszlin haderő 2.ARBiH hadtetétől.
Az elszigetelődött muszlim Cerska-i, Srebrenica-i és Zepa-i erők Kamenica-Glodi –Cerska –Konjevici –Kravica –Glogova- Potocari –Srebrenica-Brezani Osmace –Jezero és Srebrenica- Podravanja- Susica- Zepa   vonalon képeztek egységes tömböt, több mint 892 km2-en . Zvornik járásból 44 km2, Vlasenica járásból 69km2,Han Pijsak járásból 15km2, Rogatica járásból 55 km2, Srebrenica járásból 497km2., Bratunac járásból 210km2. .
 
Ezen egységes muszlim terület felszámolása érdekében a szerb VRS Drina hadtest 1993. februárjában megindította a a „Cerska” hadműveletet. A szerb erők támadást intéztek a Kamenica – Cerska- Konjevici –Kravica –Glogova területek ellen. A Drina hadtest Vlasenica ,Zvornik, Bratunac felől indította meg a műveletet ,mely során március –áprilisra teljesen elfoglalták    Kamenica – Cerska- Konjevici –Kravica –Glogova területeket.
 
Ezzel a muszlim erők által ellenőrzött Kelet-Boszniai Drina menti régió Potocari –Srebrenica –Brezani- Osmace –Jezero és Srebrenica- Podravanja- Susica- Zepa területekre csökkent. A VRS tovább folytatta 1993. hadjáratát és március –április táján Bratunac -Rogacica-Skelani , vonalról támadást intéztek Skelani-Jezero-Osmace- Brezani, Rogacica- Srebrenica , valamint a Kravica –Milici vonalról Milacevici tájegység területek ellen. A sikeresen végrehajtott támadással a VRS erők ketté szakították a muszlim erőket Srebrenica-i és Zepa.-i térségekre. A szerb támadásnak az ENSZ vetett véget ,mely során a tárgyalások révén elérték, hogy Zepa és Srebrenica UN védett zónává (UNPA ) nyilvánították.
 
 
 
 
Az UNPA zónákon belül maradt muszlim Srebrenica-i és Zepa-i erők kihasználva a védettség előnyeit rendszerességgel folytattak „gerilla” akciókat a VRS erők ellen. A szerbek ezt végül nem nézték jól szemmel ,és semmibe véve az UNPA zónára vonatkozó szabályokat 1995. nyarán megtámadták a két muszlimenklávét.
Az UNPA zónákat közel 400 fős holland (Dutchbat) UNPROFOR kontingens felügyelete , egészen 1995. július 20-i evakuálásukig. 
 
Krivaja 95
 
A VRS Drina hadteste 1995. július 6-án elindította a Krivaja 95 műveletet. A Drina hadtest egységei a Srebrenica UNPA zónát déli irányból támadták ,Podravanja térségéből, Kutuzero , Bucje , Loznja, Kiprovo, Jadar, Oraho, Pusmulici, Bojna ,Srebrenica vonalon. A szerb erők kevés ellenállásba ütköztek a helyi muszlim fegyveres csoportok részéről . A VRS erők elérték a UN megfigyelő pontokat , Jadar-nál lévő UN „Observation Post Foxtrot” tüzérséggel támadták, majd elfoglalták. A támadás során támadás érte az UNPA zónát felügyelő holland békefenntartók YPR-765 páncélozott járművét. A jármű a szerb támadás végett visszavonult az UNPA zóna külső részéből.
Tekintettel a VRS július 6-i UN pontokat ért támadására a Srebrenica-i holland békefenntartók parancsnoka Karremans , NATO beavatkozást kért a UNPROFOR északkeleti szektorának parancsnokságától ,Tuzla-ból. A Tuzla-i UN parancsnokság közvetítette a kérést a Sarajevo-i központba ,ahonnan a Zagreb –i UNPF főparancsnokságára . A légicsapás kérelmének elemzése és a bürokratikus útvesztők sokasága miatt a kért támadás elmaradt.
Közben a helyzet egyre súlyosbodott . Az UN megfigyelési pontok elleni szerb támadások folyamatossá váltak. Srebrenica-át a szerb tüzérség szünet nélkül támadta ,ezért Karremans július 11-én megismételte a légicsapás kérését.
A szerb erők Srebrenica körzetében túszul ejtettek harminc holland katonát ,és Bratunac-ba szállították őket . A szerbek ezzel akarták zsarolni az UN-t ,hogy elkerülhessék a NATO támadását. 
A holland parancsnok folyamatos kérései továbbra is elvesznek a UNPF bürokratikus útvesztőiben , végül eljutnak az UNPF főparancsnokot a brit Rupert Smith tábornokot helyettesítő két vezérkari főnökhöz a francia Gobilliard és a holland Nicolai tábornokokhoz.
Nicolai tábornok a helyzet elemzése során mégsem engedélyezi a légitámadást , melyről tájékoztatta a Zagreb-i főparancsnokságot. Karremans parancsot kap az ellenállásra az UNPF főparancsnokságtól,de a holland parancsnok tekintettel az elmaradó NATO légi támogatásra és a technikai fölényben lévő szerbekre július 8-án, 9-én és 10-én folyamatosan adja át a szerbeknek a Srebrenica-i UN megfigyelési pontokat. A holland békefenntartók a városközpont felé vonulnak vissza.
A zóna déli részein lévő UN állásokat elhagyták a békefenntartók (OP Delta, Kilo, Sierra ,Uniform,Echo ,Foxtrot) és Srebrenica-ba csoportosultak. A békefenntartók tekintettel a szerb támadásra a zóna elhagyását fontolgatták. Ez nem tetszését nyilvánította ki a muszlim/bosnyákok helyi csoportjának. A muszlim/bosnyákok követelték a holland békefenntartóktól, hogy maradjanak és védjék meg őket.
Tekintettel a szerbek agresszív katonai taktikájára és az elkerülhetetlen offenzívára a hollandok a távozás mellett érveltek. A muszlimok nem fogadták el a békefenntartók döntését és egy muszlim kézigránátot dobott az UN katonai járműre, mely során egy holland békefenntartó életét vesztette. Végül a hollandok maradtak, de csak szemlélői voltak az eseményeknek , érdemben nem avatkoztak be abba , amit a Mladic tábornok vezette Drina hadtest végrehajtott .
 
A helyi muszlim/bosnyák civil lakosság a környező erdőségekbe, magaslatokra, a várostól északra lévő dombokra ,majd Potocari –ba menekülnek. A Potocari-ban lévő holland UN bázison közel 20 000 menekült gyűlt össze , védelmet kérve a holland békefenntartóktól. A menekülteket főleg idősek ,nők és gyerekek alkották. A férfiak félve a szerb megtorlásoktól az erdőkbe menekültek.
 
A Srebrenica-i járás Šušnjari településéről ,több mint 12 000 menekült indult meg Tuzla irányába. . A VRS körülvette az UN Potocari bázisát. A magatehetetlen UN holland békefenntartók jelenlétében a szerbek Ratko Mladic vezetésével, megkezdték a bázison lévő menekültek szisztematikus különválasztását. A menekültek közül a szerb katonák külön választották a 16-től 65-ig éves korú férfiakat, majd megkezdődött a balkáni háború egyik legvéresebb népirtása .A VRS vezérkara a civilek legyilkolására speciális egységeket és külföldi zsoldosokat választott ki. A meggyilkolt civileket rejtett tömegsírokba temették.
 
 A helyzet tovább fokozódik. Srebrenica városban lévő bosnyák /muszlim katonák Ramiz Becirovic vezetésével folyamatos nézeteltérésbe kerülnek és ellenségesen lépnek fel a holland békefenntartókkal, akik továbbra sem léptek fel a szerbekkel szemben, és feladatukat ,miszerint betartassák az 1993-as tűzszüneti megállapodást nem teljesítik. A VRS erők lassan a városközpont felé közeledtek. A hollandok tárgyalnak a muszlimokkal és megállapodnak velük abban , hogy ha beszolgáltatják fegyvereiket ,akkor biztosítják a biztonságukat . Július 10-én a szerb erők teljesen kontrolálták Srebrenica külső részeit . A helyi muszlim lakosság az utcákon zsúfolódott össze. A helyzet feszült volt, melyet a holland békefenntartók képtelenek voltak ellenőrizni. Holland békefenntartók a levegőbe leadott lövésekkel próbálták uralni a helyzetet ,de ez már nem segített . Karremans a demoralizált ,várost védő muszlim katonákat és vezetőjüket Ramiz Becirovic-ot folyamatosan azzal próbálta kompromisszumra késztetni, hogy a beígért NATO támadás nem fog elmaradni. A muszlim katonák egy része beszolgáltatta fegyvereiket a békefenntartóknak, másik részük az erdőn keresztül próbálta elhagyni a zónát.
Július 11-én Zagreb-i UNPF főparancsnokságon végül Janvier főparancsnok , Akasi Y. ENSZ megbízott engedélyével parancsot ad a NATO beavatkozásra. A NATO két F-16-os harci gépet irányít Srebrenica térségébe ,ahol 14. 30 óra körüli időben ,a rossz időjárási viszonyok miatt a gépek nem hajtják végre a teljes támadó feladatok, mindössze csak egy VRS tank ellen tudnak támadást intézni. Tekintettel a rossz időre és arra ,hogy a szerbek túszul tartottak Bratunac –ban és Srebrenica-ban békefenntartókat , a holland védelmi miniszter Joris Voorhove nyomására Akasi Y. visszarendelteti az F-16-osokat bázisaikra.
A szerb erők elérték a város piacterét , mely a központja volt Srebrenica-nak. A város elesett.
Közben Srebrenica muszlim enklávé többi részeiből 20-30 000 fős muszlim menekültek konvoja készült elhagyni a járást. Július 11-től a menekültek ,-melyek közé bevegyültek az ARBiH katonái is - folyamatosan hagyták el a térséget az enklávé északi részén , Susnjari -Nova Kasaba irányába. N.Kasaba-nál, Kamenica-ban július 13-án támadás érte a szerbek részéről a konvojt. Az atrocitások ellenére a konvoj tovább vonult N. Kasaba irányából Snagovo felé. Snagovo-ban július 14-én újabb támadás érte a konvojt ,mely tovább haladt az ARBiH ellenőrzése alá eső északi Kalesija járás irányába.
 
A VRS megkezdte a Srebrenica-i civil menekültek ,fegyvertelen férfiak és fiúk tömeges kivégzését. A lelőtt áldozatokat a Kravica, Nova Kasaba, Zvornik ,Kozluk régiók területen kialakított rejtett , álcázott tömegsírokba temették el.
 
Július 13-ra nem marad bosnyák/muszlim Srebrenica enklávéban. A „túlélők” kisebb csoportokban folyamatosan menekültek Tuzla irányába. Többüket elfogott a VRS .
 
 
A holland békefenntartó katonák továbbra sem avatkoztak, be a VRS „ tisztogatásába” mely során a Ratko Mladic vezette erők megkezdték a muszlim civil lakosság folyamatos elszállítását .A békefenntartókat  július 20-án evakuálták. Ezzel elkezdődött a „Srebrenica-i mészárlás „ néven ismerté vált genocidium, mely során a VRS erők Drina hadtestének egységei több mint 7500 bosnyák/muszlim férfit végeztek ki. A mészárlásokat a Srebrenica körüli erdőkben hajtották végre .
 
Stupčanica 95
 
Srebrenica bekebelezése után Ratko Mladic és Radislav Krstić parancsnokok a Drina hadtest műveleti erőinek egy részét Zepa muszlin enklávé elfoglalására irányította. Az offenzívában részt vevő szerb VRS erők , 1. Zvornik lövészdandár, a Bratunac könnyű lövészdandár, a Birac lövészdandár, a 2. Romanija motoros brigád, az 1. Podrinje könnyű lövészdandár, 5. Podrinje könnyű lövészdandár, az 1. Milici könnyű lövészdandár, az 1. Vlasenica könnyű lövészdandár, valamint az 5. vegyes tüzérezred .
 
A VRS erői közül a Bratunac dandár, a Milici dandár, valamint a Önállón Skelani zászlóalj, Podravanje, Rupovo Brdo, és Bracan településeknél vonták össze egységeiket a művelethez .Innen kezdték meg a támadást a déli irányba eső Zepa UNPA enklávé ellen , Podravanje- Orlov Kamen, Zlo vrh és Žepa vonalon.
A VRS belépett erőivel a UNPA zónába tartozó Zepa enklávéba. Az UNPROFOR megkezdte a civil lakosság evakuálását „ okulva „ a Srebrenica –i eseményekből.
 
 
Július 13-án az előretörő VRS erők megkezdték a Zepa enklávé megszállását, mely során a megtisztított területek aknamentesítésével , út és közlekedési akadályok felszámolásával próbálták gyorsítani a támadó erők mozgását. A szerbek gyenge ellenállásba ütköztek a muszlin 28. divízió és 285. muszlim brigád maradék fegyveres csoportjai részéről. Az összecsapásokban elenyésző veszteséget szenvedtek a VRS erői Alibegovac és Kak területeknél. A VRS erők 17-re elérték Zepa-t , és a kezdeti lassú előrenyomulást követően 25-én elfoglaltak . A VRS erők benyomultak Zepa városba. A helyi muszlim/bosnyák katonai erők Avdo Palic vezetésével -285.sz. gyalogos brigád-,kb. 1000-2000 fő ,kivonultak a városból a környék magaslataira. 
1995.július 27. Befejeződött a Zepa városi civil lakosság evakuálása. A fegyveres ARBiH katonák megkezdték a harcot a VRS erőivel szemben.
 

A mappában található képek előnézete HADMŰVELETEK


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.