Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁT HADERŐK EGYSÉGEIRŐL (Ludvig P.egység, Alpha Force, Garavi.....

 

HVO katonai formációk BiH-ban 
 
A "Ludvig Pavlović"egység .
 
1992.évek
 
Januárban az Opuzen területi 1. önkéntes egység "Kralj Tomislav" a kiképző iskoláját a Vrgorac járásban lévő Dragljani településen hozta létre. A főparancsnok brigadir Mate Šarlija ( Daidža) volt, az egység parancsnok pedig Božan Šimović. Az egységet önkéntesek alkották, akik a szerbek ellen már korábban harcoltak Konavle, Osojnik, Čepikuća , Dubrovnik környékén. Továbbá érkeztek még önkéntesek a Stolac, Čapljina és Ljubuški járásokból.Miután megkapat az egység a megfelelő kiképzést a Mostar város közeli Kruševo védelmére vonták össze.
1992.április 24. A "Kralj Tomislav" egység minimális veszteségek mellett elfoglalta a JNA laktanyáját Čapljina városban ,ahol jelentős mennyiségű haditechnikai eszközhöz és munícióhoz jutottak, közte két M-34-es tankhoz .
Miután néhány harci feladatot végrehajtottak Mostar körzetében ,utána visszatértek Dragljani- ba. Daidža parancsnok az egységet a továbbiakban hadtestként tevékenykedő "Kralj Tomislav" katonaságba sorozta be. A hadtestet a mozgósított horvát és muszlim lakosság köréből töltötte fel.A hadtestet a Sarajevo környéki Hadžić településnél folyó harcokba vezényelték.
A hadtest 350 katonája közül 48-an az új alapokon álló egységhez csatlakoztak.. Ezt több megfontolásból tették. Barátságon alapuló bajtársiasság, és az illegális személyi jövedelmek, valamint a baráti kapcsolatok ,összefonódások a Split-i 4. brigáddal. Božan Šimović Čapljina városban 92 katonájával megindult ,hogy részt vegyenek a horvát területek megszerzéséért Herceg-Bosna–ban.
Június 06.- Božan vezette katonák célja az volt, hogy Hercegovinába maradjanak és ott harcoljanak a horvát területekért. .Részt vettek a Neretva folyó bal partszakaszának elfoglalásában, az ott folyó harcokban.
Az egység ,mint a Općinski HVO Čapljina része , kihasználta a lehetőséget és elszállásolhatták magukat a Gabela -i laktanyájába.. Ez különleges ajánlat volt. Mind a 92 katona korábban a HV önkéntese volt.
Június 07.- Az egység átkel a Neretva folyón és súlyos harcok közepette elfoglalta Ševaš Njive települést. Egy katona az egységből foglyul esett , egy súlyosan ,néhányan könnyebben megsebesültek.
Az egység tovább támadást intézett és el is foglalta Bivolje Brdo, Domanoviće, Gubavicli és Žitomisliće településeket. Nagy számú fegyvert zsákmányoltak a szerbektől és muníciót, valamint két teherszállító és több kisebb gépjárművet. Miután maguk számára a készletet elrendezték a maradékot átadták a GS HVO Grude parancsnokságnak..
Június 12.- Az egység visszatért a Gabela laktanyájába..
Június 19.- Az egység különleges lehetőséghez jut és részt vehet a Stolac és környékének felszabadításában. A feladat végrehajtása után visszatért a laktanyába.

Még június 06-án a Hercegovinai Horvát Köztársaság vezetője Mate Boban legalizálta a egységet mint Önálló HVO egység néven.
Miután megkapta a önálló státuszt és hadrendi megnevezést új önkéntesek érkezhettek a csapatba .feladatként szerepül kapták a támadások előtti felderítő tevékenységet.
Augusztus 08-ig a  TG-2 katonai zónában tevékenykedtek Cerovice körzetében.
Augusztus feléig az egység egy része kézben tartotta a Gruda és Ljubuški körzetélt ,az egység másik része pedig , átvette ,elfoglalta a HOS laktanyáját Dretelji településnél.
Augusztus második felének végén az Önálló HVO Egység felderítő munkákat végzett el a a szerbek elleni támadás érdekében. A műveleti terület az operatív csoport Délkelet- Hercegovina (OG Jugo –Istocno- Hercegbosne ) elnevezést kapta.
Augusztus 23.- Az Önálló HVO egység a továbbiakban mint "Ludvig Pavlović" egység működött..
Szeptember 08--18. PPN "Ludvig Pavlović" egység Rotimlja térségében megakadályozta ,hogy a szerb egységek betörjenek, áttörjék a frontot. Ugyanekkor folyt a katonai oktatás és kiképzés az egységben. Felderítéseket végeztek Hodovo körzetében.
Október 15-24. PPN "Ludvig Pavlović" az egység a muszlimok elleni harcokban vette részt Jablanica és Prozor térségében. Ahol a muszlim fundamentalistákkal kerültek harci érintkezésbe. Miután az egység a feladatát elvégezte Jablanica és Prozor területén , bevették őket a Bura hadműveletbe.
November 08.- Súlyos harcok közepette az egység elfoglalta a 690. magaslatot ,mely során a harcban meghalt az egység parancsnoka Božan Šimović.
November 09.- Az egység "Ludvig Pavlović" részt vesz Katašmica - Stjepan Križ vonalon folytatott súlyos harcokban .Elfoglalják a 690.magaslatot, új parancsnokuk Dragan Ćurčić vezetésével.
November 12.- PPN "Ludvig Pavlović" egységet a Gabela laktanyából átköltözik a Čapljina városi laktanyába.
December 12-22. Az egység részt vesz a Bugojno könyéki harcokban.
 
1993.
A PPN "Ludvig Pavlović" egység részt vett a harcokban Busovač, Stoca közeli Drenovca , Mostar településeknél , a Buna körzeti akcióban ,ahol elfoglalták Rotimlja települést, valamint ott voltak Bokševica településnél, Gubavica településnél, ahol négy katonájuk elesett a Vrdi – Goranci irányba történő támadásban.
 
1994.
Miután súlyos harcok közepette a GS HVO egységei elhagyták az Uskopije városi területet ,az egységet bevetették a "Cincar" és "Zima" 94' akciókban.. Kupres városnál vívott harcokban életét vesztette Ante Primorac parancsnok , aki Dragan Ćurčić helyettese volt.
 
1995.
Davor Dodig vezetésével a "Ludvig Pavlović" egység részt vett a "Ljeto 95", "Maestral" ,”Juzni potez „ hadműveletekben ,a Vitorog , Kujača hegység , Šipovo, Bosanski Grahovo, Drvar, Jajce és Mrkonjić Grad felszabadításában.
 
22.számú Diverzáns egység” Diverzantski odred
 
1994. október 01. Megalakult a 22. számú diverzáns egység , ezredes Predrag Mandić parancsnoklatával.
1993. decemberében ,miután újjá szerveződött a HVO több úgynevezett speciális csoport ATJ "Domovina". Később ezen csoportok egy részéből "Garavi" , PPN "Gavran 2" töltik fel a megszerveződő.22. DO-t .A kiképző bázisuk Risovac –ban volt a Vrana és Čvrsnica hegységek közt. A parancsnokság és logisztikai hely Široko Brijeg városban székelt . A 22.DO egység részt vett a Cincar hadműveletben ,mely során Gornji Malovan felől intéztek támadást a szerbek állásai ellen. Ellenőrizték a zónát és biztosították az összeköttetést kapcsolatot IZM Šujica –tól Donji Malovan felé.
Miután sikeres végrehajtották a feladatukat ,a 22.DO a Livanjska polje harctérre vezényelték, ahol részt vettek a Zima 94. hadműveletben. Elfoglalták Vrbic és Čelebić falvakat , aztán Korićina településnél láttak el harci feladatokat.
Az 1995-ös Ljeto 95 akcióban elfoglalták Kujača települést és mélyen benyomultak Glamoč irányába. .
Az 1995.őszén végrehajtott horvát katonai akciókból sem maradnak ki , részt vesznek a Maestral hadműveletben ,ahol az 1 gárdista brigádok HVO "Ante Bruno Bušić" parancsnoklata alatt . A 1.ABB 2. gyalogos egységével együtt elfoglalják a Vitorog magaslatot és mélyen benyomulnak a északnyugati Kupreška polja (mező) területeire .
1995. szeptember 11-12. az egység a Šipovo város felé veszi az irányt , felszabadítják Bušićima települést. Miután a horvát katonaság az akció végeztével rendezte a felszabadított területeken vonalaikat Mrkonjić Grad felé.
A "Južni potez" hadműveletben a HVO 1.gbr. „ABB” 1. gyalogos egységének irányítása alatt . Miután a HVO és a HV egységei sikeresen foglalták el Mrkonjić Grad, Bočca és Manjača környékét, megerősítették a vonalaikat Bočca-nál. A horvát és muszlim sikereket a boszniai szerb területi veszteséget a Dayton-i békeszerződés zárta le, mely a későbbiekben megszabta a a boszniai szerb ,valamint a horvát-bosnyák muszlim föderáció határát.

A 22. DO négy harcosát vesztette el a csatákban Željko Vukoja , Ivo Svrze, Stjepan Lončar és Ivan Miloš.
 
Alpha Force egység
 
1992.03.10.Sljemena székhelyen megalakul az „Alfa egység” ,melynek gerincét huszonöt fiatal katona alkotta. Szakszerű instruktorok képzése mellett sajátították el a diverzáns, felderítő munka , a gerilla hadviselés ,utcai harc és más harcászati elemeket. Az egység Zagreb-i tanulók Uskoplje (Gornji Vakuf) településről és más katonákból állt össze.
Április közepétől az egység megérkezik Uskoplje járásba, ahol katonai kiképzést oktattak és megszervezték a századokat, valamint feltöltötték saját egységüket.. Megerősítették a védelmi vonalat Prusca környékén .Felderítéseket hajtottak végre Koprivnica, Mala - Velika Šuljaga, Bilanović Koša, Mala Luka, Titova Vila területeken egészen a Kupreški Vrata tájegységig. Szükség szerint végeztek aknatelepítést (gyalogsági és tankelleni aknák) és felszámolást.
1992. június 06. Miután kitört a harc a Gornji Vakuf –i muszli területvédelmi erők és a HVO között az egység elhagyta Prusca környékét és Uskoplje településre érkeztek megerősíteni a védelmi vonalakat és biztosítani a HVO parancsnokságot, annak épületét.
Néhány akció után, augusztus közepétől az egység felderítéseket végzett , aknamezőkkel megerősítette a védelmi vonalakat , és diverzáns akciókat hajtottak végre Raduška Kamena hegységtől- Vukovska Polja- Pandurica-Čadora- Brda- Ječnja- Javorja- Donja Sela- Vasića- Radića – Oglavića-ig.
Fontos feladatuk volt a fiatal önkéntesek kiképzése a Jazvenika vonalon ,illetve felderítő munka Zgona, Divovac, Stankotina Krčevina , Sivera térségében.
Október végén részt vett az egység az Uskoplje városban történő muszlimok elleni súlyos utcai harcokban, ahol elfoglalták a rendőrállomást és más épületeket.
November és december hónapokban az egységet feltöltötték újonnan érkező katonákkal ,akiket kiképeztek és betanítottak a harcászati feladatokra ,különös tekintettel a téli időszakra.
Végrehajtották a páncélos elhárító kiképzést .
Karácsonykor és Újév napján biztosították az állásokat a városban.
1993. január 07 és március 03 közötti időszakban a város Pošta - Šandrina diskoteka - Brančilo – MUP(rendőr állomás) ¬Tarlina kávézó vonalon harcoltak a muszlim (MOS) egységekkel szemben, heves harcok közepette kilencen sérültek meg az egységből és egy katona életét vesztette.
Május elejétől június végéig az "Alpha Force" a „Ante Bruno Busica „ egységével együtt erősítették a védelmi állást Bokševici -nél.
Június végével felszabadították Kuta ,Staržica településeket és harcot vívtak Oglavić-ért.
Sikereket értek el Voljici felé és elfoglalták o Gracanica egy részét.
Augusztusban és szeptemberben kota Stublić, Kuk és Hrasnica magaslatokon tevékenykedtek , és súlyos harcok közepette őrizték a Galičica, Mošćani , Rajci településnél lévő állásokat. A harcokban tizenketten megsebesültek és egy harcos életét vesztette.
Októberben Rajci, Rašća, Ciganska Livada és Malo Seoce térésgében harcoltak . Rašca –át sikeresen elfoglalták.
Decemberben a megszerzett területeken kialakított állásokat védték a városi kórháznál 1994.májusig.Az egységben az eddigi harcokban közel hetvenen sebesültek meg.
 
GARAVI” (Feketék) egység
 
1992.
1992.április 10. Bugojno városban megalakult az „Eugen Kvaternik „ felderítő-diverzáns század (IDS) Vinko Žuljević (Klica) parancsnokságával.A század a közép-boszniai horvát lakta területek védelmébe a Lašva völgyétől Jajca városig .Okolišća –ban Vinko Žuljević (Klica) parancsnok mögött néhány száz fiatal harcos sorakozott, akiknek egy része kivált a századból ,mivel a Kupres –nél a JNA megszállása ellen folyó harcokba kívántak részt venni. Ezek után kb. 50-en maradtak az IDS –ben. A század parancsnokság sem maradt sokáig Okolišća-ban.
Május 25. az IDS Gornji Vakuf körzetében kezdte meg a horvát lakta falvak védelmét. A házról házra folyó szerbek elleni harcokban három falut szabadítottak fel. A csatákban egy fő sebesült meg a századból és ketten szerb fogságba estek, de a kibontakozó kisebb fegyveres összetűzés során kihasználták az alkalmat és golyózáporban sikeresen megszöktek.
Május 26. A század Bugojno körzetében és városban kezdték meg a horvát lakosok védelmét ,mely során a horvátok általi rokonszenv révén megkapták becenevűket „Garavi (Feketék).
Felszabadították a szerbektől Zijamet települést ,bár ezen sikeres akciót a muszlimok a maguk számlájára írták. "Garavi" helyreállították a védelmi vonalakat .
Júniusban elkezdődött a boszniai horvátok és muszlimok közti összetűzések,mely későbbiekben harcokba torkollott. A kezdeti időszakban amíg a horvátok a szerbekkel versengtek Kupres körzetében minden egyes magaslatért ,stratégiailag fontos pontért ,addig a muzulmánok igyekeztek Bugojno körzetét elszigetelni Kupresko polje-től illetve Közép –Boszniától. Ezen ütközőpont Gornji Vakuf /Uskoplje városnál alakult ki,ahol a muszlimok teljesen ellenőrzés alá akarták vonni a várost. A helyi horvátok és támogató egységek ezt a helyzetet átlátva nem engedték,mely fegyveres összecsapásba torkollott. A harcokban elhunyt a horvátok parancsnoka „Šljivo”.
A boszniai szerbek kihasználva a muszlim-horvát ellenségeskedést megpróbálkoztak Bugojno gyors megszerzésével. A Garavi egység feladatul kapta ,hogy állítsa meg a szerb támadást Bugojno-nál. Ennek során két egységgel mélyen behatoltak a szerb zónába, ahol felderítették és felszámolták a szerb tüzérségi állásokat . Az akció végrehajtását követően az egyik egység kivonása nem járt szerencsével, és fegyveres összecsapásba keveredtek a szerbekkel ,mely során három Garavi katona eltűnt. A történtek után három nappal a szerbek harckocsi támadást intéztek Prusac-nál a horvát vonalakra. Garavi egység támogatólag segített a helyi horvát vonalakon a szerb páncélosok előretörésének megakadályozásába,mely során több tankot megsemmisítettek . A harcban egy Garavi harcos eltűnt.
Miután Prozor városban elkezdődtek a horvát –muszlim összecsapások a szerbek diverzáns akcióba kezdtek Bugojno-nál. A „ szerb különleges egység Martićevi specijalci „ hajtotta végre a feladatot. A Garavi egység Duboka-nál bevárták a szerb diverzánsokat ,akik közül többet likvidáltak. Tíz nap múlva a szerbek támadtak Risovac felé ,de a horvátok ,köztük a Garavi egység várták a támadást így felkészülve sikeresen verték vissza ,mely során több mint 50-en meghaltak és megsebesültek.
 
1993.
Uskoplje-ban a horvát muszlim összetűzések egyre véresebb formát öltöttek. Márciusban a muzulmánok megkezdték a helyi horvát önkéntesek és a Garavi sorai tartozó katonák utáni hajszát a városban,mely során a Garavi egység két katonájával „ Brica , Mačka „ végeztek.
Az IDS Garavi egy részét a páncélelhárító szakaszba vezényelték. A másik részét a katonai rendészetbe ,a harmadik része pedig maradt Pajić Polje térségében.
A Pajić Polje maradt "Garavi"egység júniusban utánpótlást kapott ,fiatal de tapasztalatlan katonákat. Így kb. 40-re emelkedett a létszám . Az egység az iskolában szállásolta el magát . A katonai feladatok végrehajtására a logisztikai támogatást a "Dr. Ante Starčević" brigád adta. . A Garavi feladata volt biztosítani a vonalakon a kapcsolatot Bugojno felé , Humca és Hrasnice keresztül.
Július 10. Az OZ Prozor parancsnokság területén a "Garavi" egység súlyos harcokban vett részt Bokševic falunál. Július felénél az egységből meghal Pavo Posavac parancsnok és még két katona. A harcok tovább folytatódtak.
Bugojno-nál a Garavi egység két csoportja kezdte meg harci feladatát. Ennek során az egyik csoport sikeresen támadt Bugojo-nak , de nem tudták a város védelmi vonalakat áttörni. A másik csoport a város Kula elnevezésű részénél feltartóztatta az ellenséges támadást és biztosította a horvát civilek kimenekítését a városból .A harcban az egység két katonája életét veszette ( Dragan , Niko).
A Bugojno-i akció után az egység folytatta a szolgálatot a 2. katonai rendész egységben Livno-ban.
Pajić Polje –nál ,az ott szolgáló Garavi egység harci kontaktusba került a muszlim erőkkel ,akik Humca felé támadtak . A Garavi egység a Paloča vonalakon védekeztek Uskoplje mögött zónában. Korán reggel a "Bušićima" egység támadta a Uskoplje várost. Felderítették az állásokat Stublića felé és biztosították az új védelmi vonalat.A Garavi egység Uskoplje-ban dúló muszlim –horvát csatában a horvát védelmi vonalon a posta épületét biztosították. A továbbiakban az egység maradt Paloča-ban ,UskopIja körzetében.
 
1994.
A "Garavi" egység mint képzett egység státuszában állt a HVO erőinek körében,tekintettel az eddigi frontszolgálatukra. Az év felét a Ljubuški –ban töltötték. Ezt követően az egységet beintegrálták a 22. Diverzáns egységbe.
A továbbiakban a 22. Div. Egység (DO) részeként részt vettek a "Cincar" hadműveletben ,ahol a Garavi-sok Kupres felszabadításában jeleskedtek. A művelet során Malovan –nál a ködös , erdős aláaknázott területen súlyosan megsebesült Klica parancsnok.
Miután a Garavi-sok felszabadították Kupres várost, elfoglalták Ljubunčić településen lévő védelmi állásokat ,valamint biztosították  Korićina -át. Részt vettek felderítésben ,amit Glamoč felé hajtottak végre az új vonalak megszerzése érdekében.
A későbbiekben a 22. DO (köztük a Garavi-sokkal )elfoglalta és biztosított a Šator hegységet ,majd részt vettek Glamoč –nál lévő szerb állások elleni támadásban ,mely során tüzérségi támogatás mellett Kujače településen keresztül támadtak. A továbbiakban területéről egész a Pribolje mögötti Matraka –ig kergették a szerb erőket.
 
1995.
A Garavi-sok a 22.DO részeként részt vettek a "Maestral" hadműveletben . A 22.DO egység a "ABB 1.gbr." együtt támadt Janja és Šipovo irányába egészen majdan –ig. A következő hadműveletben „ Južni potez” szintén a ABB 1.gbr. együtt hajtották végre sikeresen feladatokat.
 
"Gavran 2"(Hollók 2) egység
 
1993. szeptember elején Pero Barbarića ( Pepi) Čitluk városban megalakította a "Gavran 2" elnevezésű egységet. Katonáival részt vett a Mostar környéki harcokban Pjesak, Gubavice, Kajgin - Kičana, Releja és Blagaj környékén.
Miután Közép-Boszniában sikeresen elérték céljukat ,az egységet Kupreško-livanjsko harcmezőkre vezénylik ,ahol a megalakuló 22.DO felderítő diverzáns egységhez csatlakozik egy részük .
Részt vesznek a Cincar ,Zima 94 műveletekben ,ez utóbbinál harcolnak Čelebić, Ljubunčić Radanovac települések felszabadításában. Későbbiekben a "Gavran 2" egység részt vesz a Konjic-nál ,ZaslivIja, Zabrđa és Turiji településeknél lévő horvát védelmi állások megerősítésében.
 
111.”xp” brigád Žepče .
 
Háborús zóna Žepče .1992-től.
 
Megalakult a HVO 3. operatív csoportja a Žepče-i körzetben. Elsőként a helyi horvátok és a HOS szervezte meg az önkéntes védelmi egységet . Ezen erők viszonylag rövid időszakban tevékenykedtek ,1992. márciusától , szeptemberig. A továbbiakban a t Horvát Védemi Tanács katonai erőihez csatlakoztak , az az a HVO-hoz. A Novi Šeher településnél harcoló HOS egység ,miután beintegrálódott a HVO-ba , megalakították a 1.” Uskočka satnija” századot, mely később két felderítő egységre oszlott , a „Uskoci” felderítő-diverzáns szakasz és a „Cobre” felderítő- diverzáns szakaszra ( IDV).
Zavidovići település körzetében tevékenykedett a HOS „Frenki” speciális egysége ,közel hatvan fővel ,mely egység beintegrálódott a HVO-ba, ahol a katonák egyik része a diverzánsellenes PDV „Štruc“ szakaszba ,másik részük a „Marko Pranjić“ egységbe állt be. Ezen különleges csoportok hajtották végre a katonai műveletek zömét és képezték a védelmi zóna magját. Az 1992. évben a muszlim területvédelmi erők és a horvátok szövetségben harcoltak a szerbek ellen. Sajnos problémát jelentett a horvát és muszlim ellenállóknál a szervezetlenség és passzív védelem , mely egy –egy településre, városra terjedt ki. Žepče mellet jelentős erőket kötött le Maglaj , Tešanj, Zavidovići védelme. A szerbek igyekeztek elfoglalni és ellenőrzésük alá vonni minél nagyobb területet.
Az 1993. decemberétől -94. év közepéig a horvátok és muszlimok szembefordultak egymással, így a Žepče-i körzetet uraló horvát erőknek védekezniük kellett a Zenica, Tešanj, Maglaj, Zavidovići felől támadó muszlim erőkkel szemben ,illetve a Teslića felől támadó szerb erőkkel szemben is.
 
A 111 xp brigád.
 
1992.04.10.megalakul a 111. xp Žepče –i brigád, mely az „xp” jelzést a város latin (Xepce) nevéről adományozta magának. A brigád harcosai 1991. októberében a ZNG (Nemzeti Gárda ) önkénteseiként már részt vettek horvátországi harcokban.
Az első támadás a szerbek ellen 1992. áprilisában kezdődött , Komušine környékén ,Teslić járásban. Komušine körzetében több horvát nemzetiség lakta falvacska terült el, melyek egy része átért a Novi Šeher körzetében ,az akkori Maglaj ,ma Žepče járásba. Komušina nagy fontossággal bírt , de augusztus közepén elfoglalták a szerbek. A településnél fontos stratégiai pontot jelentett Ivanove njive, Kondžilo, Slatina, Gornja Komušina részek.
1992.június elején a brigád végrehajtotta akcióját ,mely során a Crni vrh hegységben sikerült megszerezniük a stratégiailag fontos magaslatot, ahol a szerb bázis volt. Az akcióban a HOS és HVO katonái mellett az akkoriban még szövetséges muszlim önkéntes erők is részt vettek Tešnja település irányából. A sikeres művelet során jelentős szerb fegyverzetet zsákmányoltak. A Crni vrh egyébként három járás , Žepče, Tešanj és Maglaj területén húzódott.
Június végére a szerb hadsereg még egy frontvonalat nyitott , mely során Maglaj és néhány muszlim város megszerzését tűzték ki célul. A helyi muszlim védőknek problémát okozott, hogy a támadó szerb erőkhöz képest elég gyér létszámmal rendelkeztek, illetve kevés fegyverzettel .
1992. június 19. a brigádba megalakulnak a harcoló különítmények , akikből létrehozzák a további akció és speciális csoportokat.
1992. évben , a harcok kirobbanásakor ,elég sok civil csatlakozott a brigádhoz , akik katonai kiképzés és a haditechnikai ismeretük hiányában , még elég kezdetleges szinten harcoltak . Ez 1993-ra megváltozott , a kiképzés a fronton töltött idő ,megfelelő katonai ismeretekkel szolgált a már képzett állomány számára. A kezdetleges és igen változatos katonai öltözetet,felváltotta a brigádon belüli egységes uniformis és karjelvény használata.
A horvátok a Zepce környéki magaslatokat ellenőrzés alá vonták, mely súlyos harcokkal járt a szerb erőkkel szemben. Egyik ilyen helyszín volt „ Hatkine njive „ ,ahol a szerbek a speciális egységeiket is bevetették . A horvátok nagy veszteségek árán de, megőrizték a védelmi vonalat Hatkine njive részen.
Miután augusztus közepén a szerbek elfoglalták Komušine részt a horvátok a védelmi vonalat Dubrava településnél hozták létre ,Novi Šeher körzetében tíz horvát és néhány muszlim falvat ellenőrizve.
Egész augusztusban próbálkoztak a szerbek áttörni a horvát védelmi vonalat Novi Šeher területénél. Sikerült a szerbeknek elfoglalni Gavranić települést.
Szeptemberben és októberben a harcok folytatódtak és a szerbeknek sikerült még egy magaslatot elfoglalni , a Lipova glava –át . A harcok a körzetben egészen 1993. áprilisáig tartottak a horvát és szerbek közt.
 
Kirobbanak a harcok a HVO és a muszlim védelmi erők (MOS) között 1993-1994.
 
1993. évek ,Žepče város környékén a vegyes horvát és muszlim falvak eloszlása miatt a területre a HVO mellett természetesen az ARBIH is igényt tartott. Az ARBIH ultimátumot intézett a helyi HVO erőkhöz, hogy csatlakozzanak és integrálódjanak be a muszlim hadseregbe . A HVO ennek nem tett eleget és önvédelmi fegyveres alakulataikkal elfoglalták a horvát lakta zónákat. Mindkét fél megkezdte az általuk ellenőrzés alá vont területről a nem saját nemzetiségükhöz tartozó helyi lakosok elüldözését . Žepče várost a MOS erők ellenőrzés alá vonták , több olyan településsel, ahol horvát többség lakott. A horvát katonai erő célja volt ezen részek felszabadítása és megőrzése, megtartása. 1993. június 23. estéjén a muszlimán erők megtámadták a horvátokat. Másnap reggelre a muszlim (MOS) erők több HVO katonát megöltek . A 111 xp brigád felvette a harcot a védelmi vonalakon a MOS támadó erőivel szemben.
A muszlim erők MOS több irányból is támadták a horvát védelmi vonalakat, Zenica, Tešanj, Maglaj, Zavidovići irányokból. A horvátok sikeresen szabadították fel elsőként Novi Šeher és Žepče településeket , ahonnan a MOS erőit kiszorították. Nehéz dolguk volt azonban a horvát erőknek az új védelmi vonalak megtartásában, mert a MOS újabb , újonnan alakult egységeket vetett be erősítésnek. Egyik legnehezebb vonal volt a Zenica város felől támadó MOS erőket feltartani és támadásaikat visszaverni. Az 111 xp brigád sikeresen állta a muszlim és szerb támadást és tartotta meg a Žepče körüli védőgyűrűjüket .
Az egység 400 katonát vesztette el, egy részül eltűnt ,másik részük meghalt a harcok során. Több mint 900 katonájuk sebesült meg .111 xp brigád HVO, 1994. évben ezreddé alakul át és „111 xp pukovnija HVO” szervezeti névvel folytatja működését. Az egység az alábbi alakulatokból állt:
Bojna Žepče – Zapad (nyugat)
Bojna Žepče – Jug (dél)
Bojna - Marko Pranjić
Bojna - Vladimir Miličević
Bojna - Ilija Gromovnik
Bojna – Komušina
Šesta bojna (hatos )
Domobranska bojna (honvédők)
Speciális egység -„Specijalne postrojbe 111xp brigade HVO”:
Izviđačko -diverzantski vod (felderítő-diverzáns szakasz)” Uskoci”
Izviđačko -diverzantski vod (felderítő-diverzáns szakasz)” Cobre”
Izviđačko -diverzantski vod (felderítő-diverzáns szakasz)” Meri”
Protudiverzantski vod ( diverzáns elhárító szakasz) „Štruc”
Izviđački vod ( felderítő szakasz) „Mrki”
Specijalni vod MUP-a ( speciális rendőri szakasz) Žepče
4. satnija vojne policije ( katonai rendész század) HVO
A professzionális egység „Andrija Tadić“ (beintegrálják az 1. „Ante Bruno Bušić ”(ABB) ezredbe-mely később ,mint 1. gárdista brigád „ ABB” tevékenykedik tovább .)
 
Protudiverzantska vod „Štruc“( diverzáns ellenes szakasz )
 
A „ŠTRUC“ speciális egység (első időszakban „Albančevi anđeli” becenéven működtek) 1992.06.21-től tevékenykedett 1994. 04.01-ig. Ezt követően egy része az egységnek a 111 xp brigád,majd 111xp honvédő ezredhez csatlakozik, más része pedig a „1.gardijska brigada Ante Bruno Bušić”- Čapljina egységhez .
Az egység reguláris különítménye volt a HVO-nak, a 111.xp brigád Žepče parancsnokság irányítása alatt a 2. „nyugat „harci szektorban (sektor zapad).
Négy ZNG önkéntes alapította az egységet , mely kezdetben nem rendelkezett önálló elnevezéssel , de miután a csoport egyik parancsnoka Stipe Penave-„Štruca”, harcok során meghal , becenevéről „Štruc” elnevezik az egységet, mely ettől fogva mint PDV Štruc szakasz működik tovább. Fokozatosan nőt az egység létszáma, melybe csatlakozók jó része a harcmezőkön eset át az első tűzkeresztségen, és váltak képzett harcosokká . Az egység 50 fővel rendelkezett ,melyből 1992-1994 . közti harci időszakban kilencen haltak meg, nyolcan súlyosan és tízen könnyebben sebesültek meg. 1992. szeptemberében a HOS horvát felszabadító erőket beintegrálták a HVO-ba, így a HOS speciális csoportja a „Frenki“ egység a PDV Štruc szakaszhoz csatlakozik , mely megnöveli a szakasz létszámát.
.
1992. augusztusa. Az egység részt vett Komušina és Novi Šeher védelmében a szerb támadásokkal szemben. A szerbek augusztus közepén elfoglalják Dubrave települést , és ellenőrzés alá vonják a fontosabb stratégiai pontokat Tešanj, Maglaj és Novi Šeher között. Szeptember elején egy katonai akcióban a csoport alparancsnoka Stipo Penava életét veszti . Október és november akciók nélkül telik el, viszont az egység a Gavranić, Lipova Glava részeken lévő védelmi vonalon tartja az állásokat a szerb erőkkel szemben. Nagy figyelmet fordítva Hatkine njive, Maglaj, Kladari, Crni vrh vonalakra.
1993. január – május közti periódusban a az egység sem marad ki a horvát-muszlimharcokból. A csapat akciókban, felderítésben , és pihenő alatti kiképzésekben (obuka Wink) veszt részt. A muszlim nemzetiségiek (16 fő) elhagyja a csoportot , tekintettel a egyre súlyosbodó horvát-muszlim vállságra.
Elkezdődött a horvát-muszlim háború . Žepča városban a MOS zöld sapkás egysége „Zelenih beretki“és egyéb egységei állomásoztak .
A PDV Štruc egység részt vett Žepča felszabadításában ,az intervenciós „Andrija Tadić“ szakasz és a speciális „Meri“ szakasz csoportjaival, összesen közel 60 fővel. A város felszabadítása után az egység a katonai rendész századdal együtt biztosította a várost.
Miután felszabadult Žepča város és környéke a MOS ellenőrzése alól intervenciós feladatra vezényelték az egységet Papratnica körzetébe . Augusztus közepén részt vettek azon akcióban , mely során elfoglalták Martinski Vis magaslatot, mely stratégiailag fontos pontot jelentett . Innen ugyanis jól kontrolálható volt a Žepča város és környéke.
Részt vettek Kiseljak városban folyó harcokban, ahol a MOS erői megtámadták a települést és annak horvát civil lakosait. A PDV Štruc egység parancsnoka ekkor súlyosan megsebesült.
A MOS erőkkel folytatott harcokban, mely Žepča város körüli magaslatokért folyt ,december végén elhunyt az egység két harcosa Vinko Lukes és Ivica Galić .
Az egység az 1994. évben a HVO 1. gárdista brigádjába „ Ante Bruno Bušić” integrálódik be ,és feladatul kapják Uskoplje védelmi vonalak tartását. Augusztus kezdetén taktikai felderítő diverzáns akcióban vesznek részt , mely a Cincar hadművelet előkészületéhez nélkülözhetetlen volt. Részt vettek Kupres felszabadításában. 1995. évben harci feladatot láttak el a Ljeto 95. hadműveletben.
Az egység a harcok során kilenc kiváló katonát veszett el:
1. Stipo Penava 1992. 09.27-én
2. Marko Međugorac 1992.12.02-án
3. Marko Perković 1992.12.04-én
4. Perica Mihaljević 1992.12.07-én
5. Zvonko Širić (Pele) 1993.06.24-én
6. Marko Pavković 1993.06.25-én
7. Ivica Galić 1993.12.22-én
8. Vinko Lukes 1993. 12.22-én
9. Matan Budim 1993.11.03-án
 
A „Rama” brigád HVO
 
Az 1991. évek második felében Rama (Prozor) területén megalakul a helyi horvát „Rama” brigád. Az egységbe jelentkező önkénteseket az egység parancsnokai gyors kiképzésben részesítették. A parancsnokok, vezetők egy kisebb csoportját közvetlen Horvátországban (Omiš és Baško Polje) képezték tovább, míg másik részét Rama körzetében. A Horvátországban képzett tiszteket és tiszthelyetteseket, huszonhárom fő, háromszori képzésen estek át. Azon parancsnokokat, akiket helyben, az az Rama körzetében képeztek, a körzet négy stratégiailag fontos részére: Makljan, Kolivret, Uzdol és Zahum területére küldték, ahol 280 fővel az előzetes felderítés és információgyűjtést követően megkezdték a védvonalak kiépítését, és a katonai őrjáratok ellenőrző pontok megszervezését. 1991-ben ezen feladatok elvégzése a fennálló szerb agresszió miatt, november hónapban lezárult.
1992.04.03. általános mozgósítás Kupres védelme érdekében, a szerb JNA erőkkel és önkéntes milíciákkal szemben. Ennek során a horvátok a térségben besorozott önkénteseket , azok alkotta fegyveres csoportokat, a megalakuló Első Rama Brigád /Prva Brigada Rama (PBR) brigádba integrálják, ezzel összefogva és központi irányítás alá vonva a különböző fegyveres csoportokat. A PBR brigádot három egység alkotta.
A kezdeti időszakban a helyi muszlim közösség együttműködött a helyi horvát katonai erőkkel, de később mindkét oldalon fellépő önhatalmú célok megvalósítására törekvő nacionalizmus eredménye képen a muszlimok saját muszlim vezetőiket követve önálló a horvát fegyveres erőktől független területvédelmi egységekbe integrálódtak. Ezzel a közös „ellenség” a JNA és szerb erők elleni muszlim –horvát összefogás megingott és a későbbiekben egymás elleni harcot eredményezett.
A PBR 1992. 03.21-én esett át az első nagyobb fegyveres „tűzkeresztségen”, mikor a JNA és a helyi szerb milíciák megkezdték a Kupres mező és város megszállását. Akkor az önkéntesekből álló század megkezdte védelmi pontjainak, véd állásainak létrehozását a szerb erőkkel szemben. Az általuk őrzött védvonal 35 km. hosszan húzódott Zvirnjače –tól Plandišta-ig . A fegyveres összecsapások során a PRB katonái súlyos harcokat vívtak a stratégiailag fontos Ravašnica magaslat birtoklásáért. Ennek során, a magaslatért vívott ádáz harcban több horvát katona életét vesztette és sebesült meg.
Fontos szerepet töltött be a PBR életében a Kupres mezőn található horvát falucska, Zvirnjača. A horvát erők mindvégig kitartóan védelmezték a falut, melyet a szerb erők nem tudtak bevenni. 1992.04. 10-től a horvát védelmi zónában a horvát védelmi/felszabadító erők (HOS) Rama egysége, egy szakasznyi katona a horvátországi Vukovar-i (Sárga Hangyákból) a Vukovar-i egység parancsnokának dr. Ivan Anđelić irányítása alatt kezdte meg a védelmi vonalak megerősítését.
Miközben a horvát erők a Kupres mező térségében a szerb erőkkel voltak elfoglalva, fontos volt az is, hogy a horvátok a muszlimokkal szemben az Uskoplje/G.Vakuf-Rama/Prozor –Jablanica-Konjic vonalon is kiépítsék, létrehozzák védelmi stratégiájukat, védelmi vonalaikat, körzeteiket, az egyre jobban fokozódó muszlin területszerző törekvések megakadályozása érdekében.
Miközben a szerb támadások folyamatosak voltak ,a muszlim erők mindent elkövettek annak érdekében, hogy birtokba vegyék az Uskoplje/G.Vakuf-Rama/Prozor vonalat, Prozor járást és a várost. A muszlim stratégia a horvátok számára egyértelmű volt, így felkészültek a muszlim műveletek megakadályozására. 1992.10.23. a Rama Brigád a Crni Vrh hegyvonulaton támadást intézett a muszlim erők ellen, mely során a horvát erők megállították a muszlim előrenyomulást. A Rama Brigád a művelet során 24 óra alatt, szinte Rama/Prozor járás egészét ellenőrzés alá vonték, kivéve a járás határain lévő Here, Kute és Šćipe településeket.
Az 1993. évek elején a Rama Brigád részt vett az etnikailag megosztott Uskoplje (horvát rész) –Gornji Vakuf (muszlim rész) város birtoklásáért folyó harcokban. Az egység jelentős részt vállalt a védekező és műveleti feladatok sikeres végrehajtásában. Ennek során harci zónájuk a Kupres irányvonalon a szerb erőkkel állt szemben, míg az Uskoplje/G. Vakuf-Rama/Prozor-Jablanica vonalon több mint 70 km. hosszan a muszlin erőkkel, a Crni Vrh hegységtől a Hudutsko magaslatig (Jablanica tó –Neretva).
Rövid muszlim-horvát fegyverszünetet követően a HVO Tomislavgrad ZP főparancsnoksága 1993. április közepétől speciális feladatok végrehajtására több egységet összevonva, köztük a Rama Brigádot területszerző akciókat indított. Ennek során a horvát erők felszabadították Slatina települést (Jablanica járás), rögtön utána pedig ellenőrzés alá vonták a Bokševice hegységet. A harcok a muszlim erők és a Rama Brigád erői közt, május hónap elejétől az év végéig tartottak. A legfontosabb akciók a stratégiai pontok ellenőrzésének birtoklásáért a Rama Brigád részéről az 1993-as évben; május 08. Studenčica elfoglalása (ennek során életét vesztette a Rama Brigád parancsnoka Marinko Beljo), október 21. Brenovac magaslat elfoglalása, majd november 26. Zavišće elfoglalása, december 23. Dobrošin elfoglalása. Fontos momentum volt a Pisvir magaslat elfoglalás. 1993. szeptember 14-én a muszlim erők offenzívát indítottak Uzdol térségében. Ennek során a horvát településen 29 horvát civil és 12 horvát katona vesztette életét. Ekkor a Rama Brigád a muszlim előretörés megakadályozása érdekében támadó akciót készített elő a Brenovac magaslat elfoglalására. A horvát egység sikeresen vette be a magaslatot, mellyel megállították a muszlim erőket. 1994.01.24. a horvát erők újabb sikeres műveletet hajtottak végre Uzdol térségében, ahol felszabadították Here települést (Tvigi 94. művelet) és a környező stratégiai pontokat, magaslatokat. Ezzel az akcióval végleg szertefoszlatták a muszlin erők Rama/Prozor elfoglalására irányuló törekvéseit. A térségben a muszlin és horvát erők harcai 1992.10.23-tól 1994.01.24-ig tartottak.
Miután 1994.05.08-án a muszlim és horvát erők aláírják a béke megállapodást, együttműködési nyilatkozatot. A Rama brigád a továbbiakban megszerzett állásaik védelmében és békefenntartó szerepben tevékenykednek, majd végül átszervezésen esnek át, melynek köszönhetőleg a további időszakban, mint 42. honvéd ezred Rama folytatják katonai tevékenységüket. Ennek során részt vesznek Kupres és környékének felszabadításában ( Cincar 94. művelet), valamint az 1995. évi Ljeto 95 , Maestral , Južni potez, Oluja és más műveletekben.
 
 
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO

ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVOAz egység működési éve: 1991. – 1995.
Az egység működési területe: Bosznia és Hercegovina Köztársaság „Država Republika Bosna i Hercegovina”Az egységet írányító szervezet : Bosznia és Hercegovina,Hercegovinai Horvát Egység , Hercegbosna Horvát Köztársaság ,Horvát Védelmi Tanácsa „ Hrvatska zajednica/Hrvatska Republika Herceg-Bosna Grana Hrvatsko vijeće obrane”
Az egység gyalogos antiterrorista különítmény , pontos megnevezése horvátul ; // Antiteroristička jedinica Širokobriješka Kažnjenička bojna Hrvatskog vijeća obrane // . Az ATJ székhelye a Široki Brijeg városi laktanya. Az egységet ,vezetőjük, Mladen Naletilić „Tuta” beceneve alapján „ Tutina Kažnjenička bojna, Tutići, Kažnjenici „ nevekkel illették. Maga a „Kažnjenici „szó fegyencet , bűntettetet jelent. Az egység részt vett a „Lipanjska zora” műveletben , a muszlim-bosnyák és horvát háborúban ,az 1994-es „ Cincar” hadműveletben. Főparancsnok: Mladen Naletilić „Tuta”.

A Kažnjenici egység 1991. április 15-én négy horvát emigráns ; Mladen Naletilić” Tuta”, Ivan Andabak, Ludvig Pavlović , Ivan Tolić hozta létre. Az egység főhadiszállását ,főparancsnokságát Široki Brijeg város laktanyájában alakította ki. Az első számú parancsnok Naletilić volt . Az egyéghez több százan csatlakoztak önkéntesként. 1991-es években Horvátországban vettek részt a harcokban a JNA és más szerb önkéntes alakulatokkal szemben,majd 1992-ben BiH –ban csatlakoztak a horvát helyi erőkhöz a HVO –hoz.
1992. júniusában az egységet bevetették a „Lipanjska zora" hadműveletben ,mely során a szerb ellenőrzés alól felszabadították a Neretva folyó völgyét ,Mostar várost, Dubrava tájegységet és a Velez hegységet. 1992.augusztus 9-én a Kažnjenička egység 15 katonája , politikai nyomásra meggyilkolták a helyi HOS vezetőjét general-bojnika Blaža Kraljevića parancsnokot. Ezzel a boszniai HOS beleolvasztása a HVO-ba elkezdődött. A belső ellentétek a HVO erőnyerését eredményezték így a továbbiakban a HOS formálisan megszűnt ,önkéntesei elhagyták a frontot vagy beolvadtak a HVO erőibe.

Miután elkezdődtek az 1993-as évben a horvát és muszlim-bosnyák összetűzések Hercegovina területén, a HVO bevetette a „Kažnjenička” egységet,Mladena Naletilića vezetésével az élen. Feladatuk Hercegovina „megtisztítása” a muszlinoktól, mely során 1993.04.17.-én az egység megtámadta Sovići és Doljani településeket , ahol a helyi muszlim-bosnyák lakossággal szemben háborús bűnteteket követtek el.1993.május 9-től a Kažnjenička egységet más HVO erőkkel együtt a Mostar városban folyó horvát és muszlim-bosnyák harcokba vetették be.

1993.decemberében a „Kažnjenička” egységet a „2. gardijska brigada HVO „ beintegrálják. 1994. januárban a HVO az egységet az Uskoplje (Gornji Vakuf) –Rama (Prozor) harcmezőkre vezényli, ahol harcolnak az armija BiH muszlim-bosnyák erőkkel szemben.

Az egység indulói: "Čuvaj Tuta Mostar" és "Kažnjenička bojna Tutina".

Csoportok az Kažnjenička egységben.

ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - "Baja Kraljević" Mostar
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - "Benko Penavić" Mostar
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - "Boka Barbarić" Široki Brijeg
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - "Goran Spajić" Grude
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO -"Marinko Marušić" Inženjerija Herceg-Bosne
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - "Martin Bebek" Čapljina
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - "Miljenko Bašić" Posušje
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - Široki Brijeg
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - "Stanko Zlomislić" Rakitno
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - "Vinko Škrobo" Mostar
ATJ Širokobriješka Kažnjenička bojna HVO - "Želja Bošnjak" Ljubuški
 

A mappában található képek előnézete HVO-boszniai horvát hadsereg

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.