Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

BOSZNIA  és HERCEGOVINA (BiH) HÁBORÚJA 1991-1996.
 
 
 
Rövid ismertető 
 
-A Bosznia és Hercegovina (BiH) területén a három nemzet (szerb, horvát, muszlim) közt kirobbanó véres háború 1992.április 6-tól, 1995. szeptember 14-ig tartott.
 
 
Bosznia és Hercegovina
 
.1991.március 31-én végzett etnikai felmérés alapján BiH összlakossága: 4.377.033 fő. Ebből:
bosnyák(muszlim) :1902956 fő 43.47%
szerb :1366104 fő 31.21%
horvát :760852 fő 17.28%
jugoszláv :242682 fő 5.54%
egyéb: 104439 fő 2.38% (crnagorác, makedón, szlovén, albán, cseh, olasz, zsidó, magyar, német, lengyel, roma, román, orosz, ruszin, szlovák, török, ukrán ……. )
 
Bosnyák- muszlim 45 járásban élt, ebből 31-ben abszolút többségben, 13-ban pedig csak kevéssel haladták meg más nemzetiségek arányát. A szerbek 34. járásban éltek, ebből 29-ben abszolút többségben, 5-ben pedig kevéssel haladták meg más nemzetiségek arányát. A horvátok 20. járásban éltek, ebből 14-ben abszolút többségben, 6-ban pedig kevéssel haladták meg más nemzetiségek arányát.
 
 
Az első demokratikus választásokra 1990.novemberében került sor, ahol három nacionalista párt koalíció, a muszlim „Stranka demokratske akcije SDA”, a szerb „Srpska demokratska stranka SDS” és a horvát Hrvatska demokratska zajednica BiH, HDZ BiH „nyert. Az SDA 86. képviselői mandátummal a SDS 72-vel, a HDZ BiH 46-tal a többi pedig 26-tal.
 
A horvát és muszlim pártok esetében a szerb, Jugoszláv ideológián alapuló irány elleni közös szövetséget gátolták az ún. szélsőséges, radkális nézetek, az SDA iszlámista, muszlim iránya, a horvát HDZ nacionalista jelképei.
A három nemzet közösen megegyezett a hatalmi etnikai arány megoszlásán a Bosznia és Hercegovina Köztársaság politikai vezetésében. Ennek során a köztársasági elnöki helyet kezdetben a bosnyák Fikret Abdic töltötte be, akit követett Alija Izetbegovic. A képviselőház elnökének a szerb Momcilo Krajisnik-ot, a horvát kormány elnökének pedig a horvát Jure Pelivan –t választották meg.  A kormányzati munkát felosztották.
 
A Szocialista Föderatív Jugoszláv Köztársaság (SRFJ) befejezését jelentette a szlovén háború, mely rövid ideig és Szlovénia elnyerte függetlenségét. A JNA kivonta erőit Szlovéniából, és arra koncentrálta egységeit, hogy Horvátországban fenntartsa a jugoszláv föderatív formát, a horvát nemzeti függetlenedési törekvésekkel szemben. 1991.nyarán kirobban a háború Horvátországban. Súlyos harcok egyre fokozódtak a szerb helyi területvédelmi erők a JNA és a horvát helyi nemzeti gárdisták ,rendőrök és Hosovacok között. A JNA Boszniát egyfajta ugródeszkának használta horvátországi műveletihez, illetve ahhoz, hogy logisztikailag támogassák a horvátországi szerb lázadó erőket  Krajina és Nyugat-Szlavónia területein.Brioni –ban 1991.júliusban Horvátország kikiáltja függetlenségét, októberben részleges mozgósítást követően Horvátország megszünteti mindennemű kapcsolatát a Jugoszláviával.
 
A szlovén és horvát eseményekre válaszul, 1991.október 15. a boszniai közgyűlés elfogadta a törvényben megerősített a BiH Köztársaság szuverenitását. A törvényben meghatározták, hogy felfüggesztik, megszüntetik az együttműködést a Jugoszláv szövetségi képviselőkkel. Ezen törvényt a bosnyák/muszlin SDA és a horvát HDZ támogatta, de a szerb SDS nem. A szerbek továbbra is támogatták a Beograd-i (Belgrád) vezetést, Jugoszláviát.
 
A Beograd-i vezetés valószínűleg tisztában volt azzal, hogy a boszniai muszlim és horvát vezetés nem fogja támogatni a JNA boszniai területekről végrehajtott támadó és logisztikai műveleteit, ezért a boszniai mozgósítás során inkább a szerb nemzetiségű önkéntes félkatonai erőket támogatták és használták fel. A nem szerb nemzetiségekben nem bízhattak, főleg a horvátokban, hiszen anyaállamuk (Horvátország) ellen nem harcoltak. A Beograd-i Jugoszláv Szövetségi Kormány világosan látta, hogy Bosznia követni fogja Szlovéniát és Horvátországot. így minden támogatást megadott a boszniai szerb politikai vezetésnek ahhoz, hogy kiváljanak és Jugoszlávia barát önálló köztársaságot hozzanak létre Bosznián belül, függetlenítve magukat a boszniai Sarajevo-i vezetésű muszlim és horvát kormányzattól.
 
Első lépésként 1991.szeptember közepétől egészen novemberig a szerb boszniai SDS párt létrehozta a Szerb Autonóm Körzetet (SAO) .A boszniai szerb politikai vezetés ezen önálló lépésükkel szembe kerültek a  Sarajevo-i központi kormányzattal. A független boszniai kormányzattal szembeni ellenszegülést fokozta a boszniai szerbek által tartott november 9-10. népszavazás, mely során egyértelműen kifejezték jövőbeli akaratukat azzal, hogy megszavazták a boszniai önálló szerb köztársaság létrehozását. A szerb köztársaság létrehozásával a boszniai szerbek továbbra is fenntartották csatlakozásukat Jugoszláviához.
A szerb lépéssel szemben a Sarajevo-i független kormány a boszniai szerbek által megtartott népszavazást érvénytelennek, alkotmányellenesnek minősítette.
1991.novemberében az SDS boszniai párt lépéseihez hasonlóan a boszniai horvát HDZ párt megalakította a Poszavinai Horvát Közösséget a Száva folyó menti Bosanski Brod városában. 1991.november 18-án pedig a hercegovinai Grude városban a horvátok megalapították a Herceg-Boszniai Horvát Közösséget, Hrvatska Zajednica Herceg-Bosna (HZHB).
 
1992.január 9. a boszniai szerb SDS pártja hivatalosan bejelentette a szerb autonóm régióból megalakuló Szerb Köztársaság Bosznia-Hercegovina (későbbi nevén Szerb Köztársaság - RS) működését. Ezt követte a horvátok 1992.január 27-én bejelentették a Közép-Boszniai Horvát Közösség létrejöttét.
A helyzet egyre súlyosbodott. Az SDS Bosznia azon részein ahol nem szerezte meg a többségi szavazatokat, mivel a szerb lakosság nem képezett többséget, ott megkezdte az előkészületeket a nem szerb lakosság elleni ellenállására.  Elkezdődtek a lázadások, melyek elsősorban a vegyesen lakott és megosztott autonóm régiókat érintette.
 
Azon régiókban, ahol a SDS megszerezte az abszolút többséget, létrejöttek az önálló szerb közigazgatási egységek. Hasonlóan alakult a helyzet azon régiókban, ahol a horvát HDZ szerzett többséget, a horvátok létrehozták nemzeti közigazgatásukat. A horvát megalakuló közösségek a szerb autonóm régiókhoz hasonlóan ön rendelkeztek. Ezzel boszniai, lassan de biztosan annak függvényébe, hogy az adott régióban melyik nemzet képzett többséget, részére szakadt. A központilag irányított, egységes BiH létrehozása veszélybe került.
 
Mindhárom nemzet igényt tartott azon régiókra, ahol többségi arányban képezték a lakosságot. Viszont nagy problémát jelentettek azon régiók, ahol egyensúlyban állt a nemzetiségi lakossági arány. Ezen területek főleg Közép-Boszniában és Poszavinában valamint a Neretva mentén és Sarajevo-ban voltak.
Ezen régiókban a kisebbséget képező nemzetet támogató nemzeti párt (SDS, SDA, HDZ) folyamatosan szervezte az ellenállást, tiltakozást, ellenszegülést azon nemzeti párt által gyakorolt hatalommal szemben, mely képviselte a régióban-többségben lévő lakosságot.
 
A politikai pártok hamarosan megkezdték az anyaállamok segítségével megalakítani nemzetük védelmét ellátó fegyveres csoportokat, rendőrséget, milíciát, területvédelmi egységeket. A szerbek a JNA és szerbiai önkéntesek támogatását élvezve hozták létre védelmi katonai csoportjaikat, a horvátok pedig Horvátország segítségével kezdetben HOS erők majd azokból 1992.áprilisában létrehozott HVO (Hrvatska Vijeca Obrana-Horvát Védelmi Tanács) fegyveres alakulatokat alakítottak. A bosnyák/muszlimok pedig a területvédelmi erőket a Hazafias Ligába (Patriotska Liga –PL), mint védelmi fegyveres erőbe csoportosították.  
Az állami hatóságok feladata volt, mindenáron megőrizni a békét. Boszniában azonban egyre nagyobb lett a zűrzavar. A központi Sarajevo-i hatalomban mindhárom nemzet megpróbált nagyobb szelethez jutni. Az ország a destabilizáció útjára lépett. A horvát –bosnyák/muszlim közös célokat aláásta a boszniai horvát HDZ vezetője Mate Boban és a boszniai szerb SDS vezetője Radovan Karadzic Graz-ban tartott találkozója. A bosnyák/muszlimok nemzetközi segítségért folyamodtak az Európai Közösséghez. Céljuk BiH függetlenségének elismertetése az EK-val, még a háború kirobbanása előtt.
 
Elkezdődik a háború.
 
 
.Boszniában a fegyveres konfliktus helyzet kialakulása felé mutatott a polgárok által tulajdonukba birtokolt fegyverek számának folyamatos növekedése, illetve az egyre sűrűbben előforduló incidensek száma. A hivatalos rendőrségi (MUP) adatok alapján 1991.júniusában 92 500 muszlim/bosnyák birtokolt 110 400 fegyvert, 131 900 boszniai szerb birtokolt 157 200 különböző fegyvert, és 43 000 boszniai horvát birtokolt 51 800 bejelentett fegyvert. Valóságban e számok többszörösét képezhették a polgári fegyvertulajdonosok száma, több mint a háromszorosát.
 
Az első „háborús jel „volt, 1991. novembere, mikor Kelet-Hercegovinában a JNA Popovo polje felől (Trebinje) támadást intézett Ravno, többségében horvátok lakta települése ellen. A JNA az akciót a Dél –Horvátország (Neretva delta-Dubrovnik-Konavle) elfoglalására irányuló manőver részének tekintette, mely során a geográfiailag Boszniához tartozó, de Horvátországgal határos Popovo polje és Dubrava taktikai megszállása elengedhetetlen volt. Ennek során a horvát „lázadó” fegyveres csoportok által ellenőrzött (etnikailag horvát lakta) településeket folyamatos támadás alá vették a JNA erők Bosznia –Kelet-Hercegovina részén.
Ravno települést a szerbek lerombolták. A JNA miután befejezte a falu támadását, Dubrovnik ellen fordult.
 
Az akkori BiH függetlenségét képviselő politikai vezetés, még ezt nem tekintette BiH szuverén állam elleni fegyveres beavatkozásnak, agressziónak, az- az hadiállapotnak, mivel szerintünk a JNA Crna Gora-i erői és a helyi hercegovinai szerb önkéntesek egységei egy Horvátország dél-dalmáciai része ellen (Dubrovnik) irányuló hadművelet részeként hajtották végre a Ravno elleni akciót. Hasonló helyzet állt elő a BiH közigazgatási területéhez tartozó Unista (Dinári hegység) település esetében is, amit a horvátországi krajinai területekről szállt meg a JNA és a helyi Knin-i szerb önkéntes milícia. Ezt a horvátországi JNA erők, horvátországi krajinai része ellen irányuló JNA hadművelet részének tekintettek.  
 
1991. őszétől a háború kirobbanásáig BiH területén egyre több incidens történt a nemzetiségek közt. A bosnyák/muszlim rendőr (MUP) járőrök felállították saját körzeteikben az útellenőrző pontokat, ahol rendszeres fegyveres összetűzésbe kerültek a szerb ellenőrzés alatt álló területek közt közlekedő szerb fegyveres csoportokkal. Az éjszakák már nem voltak biztonságosan, állandósultak a besötétedés utáni fegyveres
 
1991.november 9-10-én a boszniai szerb lakosság referendumot tartott, mely alapján elfogadták, Bosznia és Hercegovina területén az önálló Szerb Köztárság létrehozását, és maradnak a Jugoszlávia szövetségi Állam irányításában.
Ahogy nőtt a nemzetiségek közti incidensek száma, 1992.évben a JNA folyamatosan csoportosította át Szlovénia és Horvátország területeiről kivont erőit.
Crna Gora-i és hercegovinai szerb önkéntesek, elkezdték a sorozásokat és a jelentkezők felfegyverzését, létrehozva saját rendőri, és katonai alakulataikat. Az egységeket a JNA támogatta.
 
A bosnyák/muszlim és horvát nemzetiségű önkéntesek saját MUP (rendőrség) alakulataikba léptek be, melyre válaszul a JNA létrehozta Sarajevo városi katonai körzetét, general Milutin Kukanjac parancsnoklatával.
 
A helyzet egyre súlyosbodott, mivel a JNA fegyverekkel és más módon szárnyai alá vette és támogatta a sorra megalakuló szerb önkéntes területvédelmi katonai csoportokat. Ezek teljes mértékben ellenőrzés alá vonták azon körzeteket, ahol szerb többség élt. Hasonló módon a horvát és bosnyák/muszlim többségű járásokba, körzetekben is megalakultak a horvát és muszlin önvédelmi, területvédelmi egységek. A muszlim és horvát járások, körzetek területén a horvátoknak és bosnyák/muszlimoknak sikerült több helyen könnyű fegyverhez jutni a JNA katonai raktáraiból, objektumaiból, valamint a JNA által felügyelt úgynevezett területvédelmi bázisokról.  
 
Bosznia területén a horvátok és a bosnyák/muszlim erők szövetségben kezdték meg a védelmi feladatokat, de Közép-Boszniában a horvát HDZ és a bosnyák/muszlim SDA politikai pártok által gerjesztett ellentétek következtében nem alakult ki „baráti „viszony a két fél közt.
1992. a háborúellenes tüntetők az utcára vonultak, egyik ilyen nagy megmozdulás Sarajevo városban volt.
 
1992. február 29-március 1. közti időszakban BiH lakossága körében lezajló referendum során a választók 66% -a vett részt, melyből 98% a függetlenség mellett döntött.  
 
Válaszul a referendumra a szerb területvédelmi önkéntes katona csoportok március 1-5. között barikádokat emeltek Sarajevo és más városok (Bosanski Šamac, Derventa, Odžak) utcáin. Bosanski Brod városban a szerbek március 1-3. közt lezárták a Száva folyó hídját mely a horvátországi Slavonski Brod és a BiH-i Bosanski Brod-ot köti össze.  
 
A nem szerb nemzetiségű MUP járőr a helyszínre érkezésekor megpróbálta tárgyalás útján rábírni a szerb paramilitariáns csoportot, cselekményük felfüggesztésére, melyre válaszol, a szerb csoport tűzet nyitott a MUP járőrökre. Ezt követően egyértelművé vált a konfliktus kiéleződése, mely a történtek után véres harcba folytatódott a felek közt. A MUP felszámolta a szerb blokádot, de a szerbek az elkövetkezőkben rendszerességgel, kisebb –nagyobb intenzitással kézifegyverekből és tüzérségi eszközökből támadták a horvát és muszlim egységeket egészen a háború kirobbanásáig. 
 
Április 1. Bijeljina település: Megkezdődik a fegyveres összetűzés a szerb Željko Ražnatović-Arkan vezette gárda és a muszlim Patriotska liga erői között.
A JNA blokkolta a városból kivezető utakat. A JNA célja Bijeljina elfoglalásával, hogy megteremtse az területi stratégiai hidat, összeköttetést, folyosót a Drina menti részekkel, és a Száva folyó menti Poszavinával.
 
Április 15-én megalakult a szerb erők JNA utódaként a boszniai Bosznia-Hercegovinai Hadsereg -VRS.
 
Május 2-án megkezdődik a háború.
 
Május 31-én Vrhpolje-ban brutális emberöldöklés zajlik, amely folytatódik június 3-án Seljani-ban, augusztus 14-én Korići-falunál, augusztus 23-án Sarajevo Halači utcájában, szeptember 28-án Boljakovi Potokban.
 
Čitluk: a JNA blokkolta a városba vezető utakat.
 
Mostar: a JNA kivonja erőit a városból.
 
Kupres: civil lakosság evakuálása megkezdődött.
 
Sarajevo: elkezdődött a bosnyák/muszlim rendőrség (MUP) megszervezése.
 
Április 3. Banja Luka:a Szerb Nemzeti Erő  "Srpske odbrambene snage" elfoglalja, és ellenőrzés alá vonja a várost.
 
Livno, Tuzla: a muszlim és horvát csoportok megkezdik a sorozást a helyi területvédelmi fegyveres erők létrehozására.
 
Mostar: a JNA"Mostarski bataljon" kaszárnyája előtt felrobbantják az egység egyik ciszternás tehergépkocsiját, mely a városban a hadiállapot kezdetét jelentette. A szerbek több hónapon keresztül zárták a várost a JNA tartalékos Crna Gora-i egységével.
 
Április 4. Bijelina: Arkan „Szerb Gárda” egysége megszállta a várost.
 
Bosanski Brod: A JNA és SDS irányította szerb egységek tüzérségi támadást intéztek a város ellen, aknavetőkből, ágyúkból és VBR rakétavetőkből.
 
Neum: helyiek (muszlim és horvát) megkezdték a sorozást az önkéntes területvédelmi erők támogatására.
 
Április 4-5. Sarajevo: szerb paramilitariáns csoportok az este folyamán több rendőrállomás ellen intéztek támadást.
 
Április 5. Sarajevo/ Mostar: demonstráció a civil lakosság körében a béke mellett, a háború ellen.
 
Április 5. Sarajevo: a szerb MUP megtámadta a MUP iskolát a Vraca városrészben.
Neum: a JNA támadást intéz a település ellen.
 
Április 6. Mostar: Az Európai Unió ellenőrzi a sorozást a területvédelmi horvát és muszlim lakosok körében (TO).
 
Sarajevo: folytatódnak az összetűzések.
 
Visoko: harci helyzet, megalakul a diverzánsellenes szakasz a területvédelmi (TO) egységben „Protivdiverzantskog voda Teritorijalne Odbrane”.
 
Április 7. Široki Brijeg: A JNA légiereje rakétákkal támadta a hercegovinai jórészt horvátok lakta Siroki Brijeg várost.
 
Bosznia-Hercegovina elnökségének elnöke Alija Izetbegovic és Blagoja Adžić kijelentette, hogy a JNA támadás a horvát nemzet és nemzetközileg elismert és szuverén Bosznia és Hercegovina elleni agressziónak tekinti. Ezen a napon BiH, Horvátország és Szlovénia függetlenségét elismerte az USA. Ugyanezen a napon boszniai szerb parlament ülésén , Momcilo Krajisnik elnökletével a képviselőház elfogadta és dokumentumban rögzítette a boszniai szerb független köztársaságot. Ezzel párhuzamosan, a szerb képviselők Biljana Plavsic és Nikola Koljevic a BiH elnökségéből kilépnek.
 
Április 8. Szarajevó: A bosnyák Republika BiH (RBiH) elnökség döntést hozott arról, hogy a RBiH haderejét képező területvédelmi (TO) erőket regularizálják és egy új köztársasági haderőként (ARBiH) működtetik tovább.
 
Grude: A boszniai Horvát Közösség Herceg-Bosna (HZHB) pártja létrehozta a Horvát Védelmi Tanács (HVO) boszniai horvát fegyveres erőt. A találkozón a horvát vezetők nem fogadják el a RBiH ülésén hozott döntést a katonai struktúráról, melyet meggondolatlannak tartanak. Így megalakították saját HVO hadseregüket, melyet viszont RBiH elnöksége természetesen a muszlim oldal nem fogadott el, és a továbbiakban illegális fegyveres szervnek tekintették. 
 
Április 9. Zvornik: a szerb "Srpske općine Zvornik" egysége a JNA harckocsi támadást követően elfoglalja a várost és az Arkan féle gárdával ellenőrzés alá vonják.
 
Április 10. Kupres: szerb önkéntes alakulatok a JNA segítségével elfoglalják a települést.
 
Bosanski Brod, Derventa: A szerbek gyalogos és tüzérségi támadást intéznek a települések ellen. Ezen a napon az Európai Közösségek részéről, Jose Cutilheiro megbeszéléseket folytat Alija Izetbegović muszlin és Radovan Karadžić szerb vezetővel.
 
Április 11. Čitluk: a JNA támadta a várost.
 
Livno, Široki Brijeg: a JNA légitámadásai miatt légiriadót rendelnek el.
 
Modriča: JNA elfoglalta a várost.
 
Foča: JNA tüzérségével támadta a várost.
 
Višegrad:  
Murata Šabanović vezette muszlim fegyveres csoport elfoglalta a városnál lévő vízmű gátját és felszólította a JNA erőket, hogy fejezzék be a város ellen irányuló támadásukat és a lakosság evakuálását, mert ha nem, ha nem akkor felrobbantják a gátat.
 
Ezen a napon a bosnyák RBiH elnöksége rendeletet adott ki, melyben a szerbek ellen harcoló összes fegyveres területvédelmi erőknek csatlakozni kell 1992.április 15-ig a TO BiH hadsereghez (ARBiH) . Azon fegyveres csoportokat, akik ezt nem hajtják, végre illegális erőknek tekintik a továbbiakban.
 
Április 14. Derventa poszavinai város JNA objektumát ellenőrzés alá vonják a TO BiH erők.
 
Sarajevo: bezárják a  Butmir repteret.
 
Horvátországba érkezik 40 000 menekült BiH-ból, főleg a nyugati részekről.
Március folyamán, a boszniai szerb SDS felkészülés a háborúra. Befejeződik a boszniai szerb önkormányzatok kialakítása, megalakulása, ezzel párhuzamosan az ezen önkormányzatokat kiszolgáló hatóságok létrehozatala. Azon tájegységekben, ahol nem az SDS szerb párt nyerte meg a választásokat, de szerb nemzetiségek éltek, a megalakult Szerb Köztársaság rendőri erőire várt a feladat, hogy ezen területek felett átvegye az ellenőrzést, leválassza a szerb nemzetiségieket a más nemzetiségektől, illetve a nem szerb nemzetiségeket elüldözzék.
 
Március végén elkezdődtek a fegyveres összetűzések (március 23-án Gorazde, március 29. Kupres, Mostar és Derventa). A harcok 1992.április elejére egész BiH területére kiterjedtek.
 
A BiH háborús helyzet kezdetét 1992.áprilisára teszik, április 6-án a JNA megtámadta Sarajevo-t. Azonban ezen esemény előtti időszakban számos olyan esemény történt, mely a mai napig vitatja a BiH háború kezdetének pontos kezdetét. 1991.évben a JNA megtámadta a kelet-hercegovinai Ravno –jórészt horvátok lakta települést, valamint a nyugat-hercegovinai Unista települést.  A harcok Bosanska Posavina tájegységben folytatódtak az 1992.évben, ezen időszakot nevezik a "Háború a háború előtt."
 
A JNA támogatta félkatonai szerb alakulatok, Arkan parancsnok vezetésével már 1992.április 1-4. közt megtámadják a muszlim és szerb vegyes lakosságú Drina menti  Bijeljina városát. A szerb alakulatok a helyi muszlim Patrióta Liga hazafias fegyveres önvédelmi csoportjával véres harcot vívnak, mely során a jelentős haditechnikai támogatást élvező Arkanisták ellenőrzés alá vonták a várost. A városban elkezdődtek a szerb pogromok a helyi bosnyák/muszlim lakosság ellen. A szerb Bijeljina elleni katonai műveletet kettős cél vezérelte:
 
Az első: Bijeljina stratégiai jelentőséggel bírt, tekintettel arra, hogy a Bosznia ellenőrzésére folyó szerb hadművelet két fontos irányának kiinduló pontja volt. Az egyik irányvonalat a Száva mentének (Észak-Bosznia) az ellenőrzés alá vonása, a másikat pedig a Drina mente (Kelet-Bosznia) felett ellenőrzés képezte. Bijeljina és Semberije szerb ellenőrzés alá vonásával lehetővé vált a boszniai műveleti erők szerbiai hátországi logisztikai támogatása.
 
Második: A bosnyák/muszlim lakosság megfélemlítése. A szerb félkatonai alakulatok, „Arkan Tigrisei” által végrehajtott brutális támadások a média által bemutatásra kerültek, ezzel próbálták elérni a szerbek, hogy megfélemlítsék a boszniai nem szerb lakosságot, egyfajta lelki nyomást gyakorolva rájuk. Bijeljina volt a „főpróbája” ennek. Ezzel próbálták elérni, hogy más területekről menekülésre késztessék, illetve lelki terror alatt tartsák a nem szerb lakosságot.
A szerb erők haditechnikai túlerejük révén a páncélos és tüzérségi erők alkalmazásával támogatták a gyalogságot, mely erők az általuk megtámadott települést körbezárták. A körbezárt településeken lakókat a média révén felszólították a megadásra, és az evakuálásra. Ezen eseteknél a szerbek előszeretettel használták a „csatlakozást a testvériség és egység jegyében Jugoszláviához „kifejezést.  
Abban az esetben, ha alacsonyabb ellenállásba ütköztek, a szerb gyalogság brutális módszerekkel elfoglalta a települést ahol elkezdődtek a pogromok, tisztogató akciók, terror. lá. Az un. felszámolók elsőként a helyi nem szerb településvezetéssel számolt fel, majd folytatódtak az etnikai tisztogatások a foglyul ejtett lakosság körében.
Ott ahol erősebb ellenállásba ütköztek szerbek, a gyalogság bevetése előtt hathatós tüzérségi, légi támadással készítették elő a „terepet”. Általában a szerb erők próbálták elkerülni a közvetlen harci érintkezést, így főleg a tüzérségre alapozták műveleteiket, mely során válogatás nélkül lőttek. Így történt ez Sarajevo esetében is, mely jól példázza az akkori szerb hadműveleti gyakorlatot.
 
 
A szerb megszállás főbb irányai
 
.A JNA BiH legrövidebb úton történő gyors megszállása érdekében, négy főbb műveleti zónára koncentrálta erőit. Céljuk volt 1992. nyár végére sikeresen végrehajtani az offenzívákat, mely végül kudarcba fulladt.
 
Szarajevó (Sarajevo)
 
. A JNA célja volt elfoglalni a várost és ezzel ellenőrzés alá vonni az állami intézményeket. A szerb paramilitariáns egységek, élvezve a JNA támogatását részesei voltak a tervnek. Barikádokat és ellenőrző pontokat hoztak létre a szerb lakosú városrészekben. Orvlövészeikkel pánikban tartották a nem szerb negyedekben élőket ,és válogatás nélkül tüzeltek mindenkire, korra, nemre való tekintet nélkül.
A muszlim Patrióta Liga „Patriotska liga” erre válaszul szintén barikádokat emelt a nem szerb lakta városrészekben illetve megszüntettet több szerb barikádot. Sikerült nekik a város nagy részét ellenőrzés alá vonni, kiszorítva a szerbeket a város körüli területre. Miután a szerbek a város környéki magaslatokat elfoglalták ,onnan az ott kialakított állásaikból tűzérési tűz alá vették a várost.
 Sefer Halilović vezetésével megalakul a ARBiH muszlim haderő vezérkari stábja 1992. augusztusában. A szerbek Sarajevo köré vont gyűrűben a magaslatokra helyezett közel 450 tűzérési technikával, 120. tankkal, 200 páncélozott harci járművel és több légvédelmi ágyúval tartották körbezárva „hermetikusan „a várost.
A JNA egységei május 2-án akciót hajtottak végre, hogy elfoglalják a városközpontot és a BiH Köztársaság elnöki épületét. Ez nem sikerült a muszlim erők tűzet nyitottak a szerb erőkre, akik a város laktanyájába vonultak vissza, ahol körbezárták őket a muszlim erők.
Az elkövetkező napokban a Sarajevo-i reptéren a szerbek letartóztatták és foglyul ejtették a külföldről hazatérő  Izetbegović elnököt. A muszlim erők még ezen a napon, a délutáni órákban teljesen körbezárták a JNA laktanyát, megakadályozva azt, hogy az ott lévő szerb erők elhagyják. A helyi muszlim hírközlés, a  TVSA hírül adta  Izetbegović elnök elfogását, ami tovább gerjesztette a helyzet súlyosságát. Az Európai Nemzetközi Szervezet ENSZ helyi Unprofor vezetése közvetített a szerbek és muszlimok közt. A szerbek elő pajzsként kívánták felhasználni a muszlim elnököt, arra, hogy elhagyják biztonságba a körbezárt laktanyájukat Izetbegović elnök szabadon bocsátását a JNA 2. katonai körzetének parancsnoka  general Milutin Kukanjac, attól tette függővé, hogy biztosítsák neki a muszlimok az ő és egységének szabad távozását a körbezárt laktanyából, a városból. Amellett, hogy szabad távozást biztosítsanak, még azt is követelte, hogy egységei a teljes fegyverzettel távozhassanak.  
Az Unprofor közvetítésével megszületett a megegyezés. Az Unprofor felvezető harci járművei mellett a Divnjak tábornok vezette ARBiH erők biztosították a művelet zavartalan végrehajtását. Kuknjac tábornok Izetbegović elnökkel egy járműben foglalt helyet, ahol a szerb parancsnok végig fegyvert fogott a muszlim elnökre, abban az esetben, ha mégsem történik minden a megtervezett módon, elő pajzsként használja fel az elnököt.
A szerb konvoj elhagyta a laktanyát, de a  Dobrovoljačkoj utcánál muszlim önkéntes helyi egységgel tűzharcba keveredtek, ennek során több szerb katona meghalt és megsebesült, valamint fogságba esett. Divnjak tábornok rádión keresztül szüntette be a harcot, és így folytathatta a szerb konvoj a kivonulást.
A végkifejlet során a szerb egység, Kukanjac tábornokkal az élen elhagyta a várost, így a muszlin elnököt a megállapodás értelmében az UN-nek átadták.
Ezidő alatt, amíg Izetbegović fogságban volt az RBH irányításával Fikret Abdić elnökségi tagok bízták meg. A későbbiekben Abdić önállósította magát, kilépett az elnökségből és Nyugat-Boszniában  Cazinska krajina „tájegység területén Velika Kladusa városban megalakította önálló mini államát a Ny-Boszniai Autonóm tartományt.
A Sarajevo körüli frontvonal április és május hónapokban stabilizálódott a szerb és muszlin erők közt. Kialakult a szerb blokád és a muszlin „belső véd gyűrű”. Ezen front a háború végéig lényegesen nem válltozik.
 
Drina mente (Podrinje)
 
. A JNA célja megszállni a Drina folyó menti területeket, ezzel elvágva a muszlim ellenőrizte BiH zónát a jórészt muszlimok lakta tájegység Szandzsáktól (Sandžak). Ezzel párhuzamosan a szerbek végrehajtották a megszállás alá vont területeken az etnikai tisztogatást a nem szerb lakosság körében. A szerb művelet Bijeljina várostól egész Foča települések terjed ki.
A muszlimok a felső Drina menti tájegységen nehezen tudták felvenni a harcot a szerbek ellen, a logisztika hiányába és a hiányos haditechnika, rossz felszereltség végett. Kelet-Hercegovina részeken pedig gyérebben lakták a muszlimok, így ott a helyi szerb lakosság támogatását élvező szerb katonai erők könnyen ellenőrzés alá vonhatták a tájegységet. A szerbek Podrinje területét megszállták és ellenőrzés alá vonták Bijeljina, Zvornik, Višegrad, Foča településeket valamint   Srebrenica, Goražde körüli zónát nyár végére.
 
Poszavina (Posavina)
 
. A JNA másik főcélja volt a Száva folyó menti Poszavina tájegység elfoglalása. A tájegység ellenőrzésével létrehozott hadműveleti folyosó „korridor” biztosítása, mely a szárazföldi kapcsolatot jelentette Nyugat- BiH (Banja Luka, Doboj), horvátországi Krajina és Kelet –BiH (Drina mente), Szerbia közt.
1992. nyarán voltak a legaktívabb, legintenzívebb harcok a gépesített szerb páncélos erők és helyi horvát, muszlim önkéntes csoportok között Poszavina északi részén, melyet főképpen a boszniai horvát erők (HVO) ellenőrzött ,akiket támogatott a jobban felfegyverzett horvát hadsereg (HV) .Fő probléma a horvát részről az észak poszavinai harctér viszonylatában a politikai és a katonai vezetés közti egyet nem értés jelentette, mely a harcoló alakulataikban bekövetkező nagyszámú veszteségben megmutatkozott. A horvát politikai szárny a HV kivonását szorgalmazta a boszniai Poszavinából, míg a katonai vezetés épen a HV erők bevonását a HVO támogatását, a poszavinai „tamponzóna” fenntartását erőltették. Ezzel észak poszavinai területek védelmét gyengítették és a szerb erők a kezdeti horvát sikerekre válaszul hamar visszafoglalták a területeket.
Dél- Poszavina tájegységét a muszlim ARBiH ellenőrizte. 1992. nyarán elkezdődtek a szerb és muszlim erők közti harcok, melyek offenzívák, ellenoffenzívák jellemeztek. A szerbek három fázisban hajtották végre a Dél- Poszavina elfoglalására irányuló műveletüket. Április és májusban elfoglalták  Bosanski Šamac (1992.04.17.) , Brčko (1992.05.07.) településeket, júniusban  Derventa (1992.06.07.), Modriča (1992.06.10.), Odžak (1992.06.13.) településeket, majd 1992.október 6. Bosanski Brod várost. A szerb sikeres offenzívára a HV és HVO ellenoffenzívába kezdett, mely során sikerült előrenyomulni Doboj irányába. Az ARBiH pedig sikeresen védte és megtartotta Gradačac várost és környékét. 1993. évig az ARBiH egységei kitolták vonalaikat egészen Brčko elővárosáig, néhány kilóméterre megközelítve a Száva határfolyót, melynek túloldalán a horvát erők tartózkodtak. Ezzel a szerb „korridor” Brčko városnál csak a városra korlátozódott, szűkült le.
Észak Poszavinában a HVO csak Orašje város és környékére tudta megtartani.
 
Hercegovina (Hercegovina)
 
. A JNA célja elfoglalni a horvátországi Dél-Dalmáciát, körbezárni Dubrovnik-t. Ezen művelethez a kelet-hercegovinai területek felett ellenőrzés elengedhetetlen volt. Így Mostar város kontrolja, hiszen a Mostar -  Stolac - Čapljina - Metković vonalon kívánták megszállni a Neretva deltát (a tengerig), a Neretva folyó teljes bal partszakaszát, illetve attól keletre eső Dubrava tájegységet, Popovo polje-ét. A Neretva delta elfoglalásával a szerbek levághatták volna Dél-Dalmáciát, Közép-Dalmáciától, ezzel elszigetelve a déldalmát zónát.
A szerb offenzívát 1992.április 24-28. közti időszakban indították el, kezdték meg, mely során a JNA elfoglalta Mostar keleti városrészét, illetve a Neretva folyó bal partszakaszát, attól keletre eső területeket Mostar-tól egészen Čapljina -ig.
A horvátok mindenképpen meg akarták akadályozni a szerb művelet sikerét, déldalmát zóna elvesztését, ezért ellenoffenzíva megindításával válaszoltak a szerb műveletre. A horvátok és hercegovinai muszlim erők felszabadították a Neretva folyó bal partszakaszát és Kelet- Mostar városrészt, Dubrava /Stolac területet és a szerb erőket kitolták a Prenj, Podvelez hegységrészig.
Az  Arif Pašalić, helyi „Armije RBiH” muszlim erők parancsnoka, az általa vezetett 340 fős „Samostalnog mostarskog bataljona” Önálló Mostar-i zászlóalj erőivel, 60 HVO katonai rendőrrel, egy horvát  HOS szakasszal és HVO speciális egységeivel, valamint a HVO tüzérségével illetve HV erők támogatásával sikeresen hajtották végre Mostar és környékének felszabadítását, mely példa értékű volt, és ösztönzőleg hatott, mivel megmutatkozott, hogy igenis legyőzhető a JNA.
Miután stabilizálódott katonai helyzet a térségben elkezdődtek a belső viszályok és incidensek a helyi parancsnokok közt, mely során a HOS parancsnokát Blaž Kraljević –et meggyilkolják. Kiéleződött a város birtoklásáért folytatott küzdelemben a HVO és az ARBiH ellentéte.1993.évre kiéleződnek a horvát-muszlim ellentétek, mely során a két fél háborúba lép egymással . Hercegovinában Prozor, Jablanica, Konjic, Mostar járásokat érintette. A területszerző harcoknak az 1994. téli horvát-muszlim békekötés vetett véget.
 
Támadási művelet és tervek.
 
. A katonai műveletekkel 1992-ben létrejött ütköző, front vonalak 1994. évig nem változtak nagyobb mértékben. Szerb források arról számoltak be, hogy az ország több mint 70% ellenőrizte a Vojska Republika Srpska (VRS). Ezzel szemben Sefer Halilović az ARBiH parancsnoka arról számolt be, hogy a HVO és ARBiH az ország 58% ellenőrzés alá vonta 1992. áprilistól –szeptemberig tartó katonai műveletekkel. Pontos adatok így nem állnak rendelkezésre tekintettel arra, hogy a felek adatai egymásnak ellentmondóak. A szerbek, a JNA és utódja a VRS, Bosznia bekebelezésében az elsődleges katonai műveleteket a stratégiailag fontos régiók megszerzésére, birtoklására irányították. Boszniai Banja Luka- Doboj régiói nagy népességgel bírtak és jelentős iparral rendelkeztek. A szerb hadvezetés számára fontos stratégiai területet jelentett. Bosznia délnyugati területei, Drvar járástól  Livno járásig egy kevésbé lakott, iparral nem rendelkező régiót képezett. Korábban Boszniai demográfiai „fekete lyuka” nevén illették. Stratégiailag nem volt olyan fontos zónája a VRS-nek mint a Banja Luka –Doboj régiók. A kelet boszniai Drina mente szintén fontos stratégiai célpontot jelentet, a vízenergia potenciálja (Drina folyó) és a terület nagy ásványi anyag forrása végett.
Kelet-Bosznia-Hercegovina keleti része, gyéren lakott, iparilag, mezőgazdaságilag fejletlen dombos erdő-és karszt régiók szintén nem képeztek fontos stratégiai szerepet. Inkább az észak-nyugat boszniai Száva folyó menti területekre koncentráltak. A szerb erők első terve, mely Bosznia gyors megszállására alapult, hamar kudarcot vallott.  
A szerb agressziótól Boszniát védő horvát és bosnyák/muszlim erőknek sikerült megvédeni több fontos stratégiai pontot képző várost, területet. Bár a védelmet megszervezték, de logisztikai és a haditechnikai ellátottság, és katona képzettség, kommunikáció a véderők közt nagy problémát jelentet. Ezek hiányában a központi parancsnokság alatt működő katonai irányítást nem tudták létrehozni, a horvát és bosnyák/muszlim önálló területi egységeket nem tudták összehangolni. Önállóan működtek a horvát HVO erők és önállóan a bosnyákmuszlin területvédemi később ARBiH erők. Az ARBiH 1992 augusztus végére, a teljes körű mozgósítás végett létszámát 168 500 főre növelte. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a horvát boszniai erők, HVO a boszniai köztársasági kormány és hadsereg állas foglalása szerint az ARBiH alá tartozott, nem ismerték el, mint független önálló hadsereget. Ezzel szemben a boszniai horvát vezetés HZHB, mint önálló boszniai horvát erőként kezelte a HVO-t. ind az ARBiH, mind a HVO saját önálló katonai központi vezetés irányította, nem volt összhang és koordináció a felek közt, annak ellenére, hogy közös ellenségnek tekintették a VRS-t. 
Az ARBiH és HVO közt kirobbanó első nagy konfliktus volt Bosanski Brod elvesztése 1992. november 25-én. Ezt követően a HVO erők elfoglalták Prozor-t, miközben az ARBiH területszerző műveletekbe kezdett Közép-Boszniában. A közép boszniai területek védelmére Jajce körzetéből horvát erőket csoportosítottak át, mely azt eredményezte, hogy a VRS szerb erők különösebb ellenállás nélkül bevonultak Jajce és járásába. Jajce elvesztése a későbbiekben heves politikai vitába torkollott a boszniai horvát és muszlinok közt, mely a két fél közti fegyveres konfliktus helyzet kialakulásának alapját képzete.

 

 

 

 

 

A témában a Boszniában végbemenő polgárháború kronológiai információit szeretnénk bemutatni. Tekintettel egy egy időszak ,év nagy terjedelmére , ezért több fejezetre bontjuk 1990-től 1996-ig.

 

A háború kronológiája Boszniában 1990-1991. évek

 A háború kronológiája Boszniában 1992. évek

A háború kronológiája Boszniában 1993.évek

A háború kronológiája Boszniában 1994.évek

A háború kronológiája Boszniában 1995.évek

 

 

 

A mappában található képek előnézete TÉRKÉPEK


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.